utazunk
"A haldoklók elkísérése és a gyászfeldolgozás" (díszlete)
a családom egy részével, a Sepsiszentgyörgyi körzet asszonyaival, barátkozóival
a Kézdivásárhelyi nőkkel
és a Krasznai nőkkel (engedélyt kaptam rá, hogy feltegyem)
"Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra."
misszionárius mondta egyszer magukról: van nekünk postásunk, különböző hivatalban dolgozók, akik ügyeinket intézik.
Ők tudják, hogy az Úr gyermekei vagyunk?
Sokszor fülembe hangzott a mondata, kérdése.
Igyekeztem beszélgetni a postásnőnkkel, a vízdíj szedőnővel stb.
Volt, hogy behívtam őket egy-egy kávéra, teára, amit örömmel elfogadtak, sokszor a hidegben vagy nagy melegben jól is jött nekik egy kis pihenő, melegedő.
Ma is ez történt, hogy behívtam a vízdíj szedőnőt, beszélgettünk egy kávé mellett.
Nagyon sírt amikor megtudta, hogy elköltözünk.
"Ide mindig olyan örömmel jöttem!" -mondta.
Ez is jó alkalom volt beszélni Róla.
Megígérte eljön a gyülekezetbe.
Bibliát is adtam neki, megkért írjak bele valamit. Írtam.
Később a család orvosnőnk is aki többször is volt nálunk, jól ismer minket, betegségeinket, fakadt sírásra.
Úgy megszorított, megölelt, éreztem az őszinte szeretetét irántunk.
"Én gyógyítom a testet, önök imádkozzanak a lelkemért!"- kért bennünket többször.
Tenni fogjuk tovább, érte is.
Megkért még mielőtt elmegyünk, menjek át hozzá. Megígértem.
Sokan nem értik ezt az életet, utat amelyiken Isten vezeti gyermekeit.
Én sem értek mindent, de hittel elfogadtam.
Linda Dillow: Elégítsd meg szomjas lelkemet című könyvéből a 94-96 oldalról.
"Egy misszionárius egyszer megkérdezte ezt a kedves orvost, aki lelkipásztor is volt: "Ki a Szentlélek számodra?" Mire ő így válaszolt: "A Szentlélek az Istenség egyik személye... egy tanító, vezető, a Szentháromság harmadik személye."
A misszionárius ezt nem hagyta annyiban, és újra kérdezte: "Ki Ő a te számodra?"
"Őszintén szólva, ő senki nekem. Nincs semmilyen kapcsolatom vele, tapasztalattal sem rendelkezem ezen a területen, de őszintén szólva, egészen jól megvagyok a Szentlélek nélkül."
Amint ezek a szavak elhagyták Dr. Wilson ajkát, mély szomorúság töltötte be szívét.
Barátjának válasza félelemmel töltötte meg az orvost. "Éppen ez okozza életed gyümölcstelenségét, annak ellenére, hogy olyan jelentős erőfeszítéseket teszel. Ha törekedni fogsz rá, hogy személyesen megismerd a Szentlelket, ő átfogja formálni életedet."
Abban az időszakban, amikor Dr. Wilson szerette volna megérteni, mit jelent a Szentlelket személyesen megismerni, egy prédikációt hallott a Róma 12:1-ből
......
Dr. Wilson hazament, és irodájának szőnyegén arcra borult Isten jelenlétében.
....
"Uram, egész hívő életem során rosszul bántam veled. Úgy viszonyultam hozzád, mintha szolga lennél. Amikor szükségem volt rád, hívtalak, amikor bizonyos feladatok előtt álltam, kértelek, hogy segíts elvégezni a feladatomat. Csak egy készséges szolgának tekintettelek téged.
Ez soha többé nem lesz így.
Neked adom saját testemet, fejemtől a lábamig egészen odaadom. Neked adom kezemet, lábamat, szememet, számat, agyamat, mindazt, ami belül és kívül vagyok, átnyújtom most neked, hogy élj egy olyan életet benne, amilyen tetszésedre van. Elküldheted ezt e testet Afrikába, vagy ágyba fektetheted rákos betegséggel. Megvakíthatod a szememet, vagy elküldhetsz az örömhírrel Tibetbe. Elviheted ezt a testet az eszkimók közé, vagy kórházba küldheted tüdőgyulladással Ettől a perctől kezdve ez a te tested. Csinálj vele azt, amit akarsz.
Köszönöm Uram. Hiszem, hogy elfogadtad testemet, mert a Róma 12:1-ben azt mondtad, hogy elfogadod a neked tetsző áldozatot. Ismét csak köszönöm neked Uram, hogy elfogadtál. Ezentúl összetartozunk.
Dr. Wilson fölfedezte a teljes átadás örömét."
sütött már reggel korán a nap.
Madár csicsergés, friss levegő, énekszó, Isten szava: mindre szükségem van.
Hivatalos dolgainkat is rendezgetjük.
Jonatán ma osztálykiránduláson van, jó messzire mentek busszal.
Készülgetek lélekben(is) a csendes napokra.
volt ez az ünnep számomra.
Sokat olvastam hasznos magyarázatokat is, jobban megértve egyes ige üzenetét.
Legátusunk van, fáradt volt az estére nagyon, de edzésnek igen rövidke idő volt.
További áldott ünnepet.
az eső már több napja kisebb nagyobb megszakítással, de érzem minden porcikámban a jó idő közeledtét.
A tegnap délután nem esett, ezért kihasználtam az időt, rendbe tettem a virágokat és az udvart itthon és a szomszédban is.
Most nem költöttem pénzt arra, hogy virágpalántákat vegyek, és lám lám üres és hiányos is udvarunk.
De egy néhány bársonyvirágot és kőrózsát(portolácska) azért tettem, amit itthon vetettem, nevelgettem.
Csak lesz egy kevés virág, ha nekünk nem is, de másnak.
itt a költözködésünkről.
Azért mert ez nekem nagyon nehezen ment, pedig megígértem , hogy írni fogok.
A harmadik szülésem életveszélyes volt nekem is, a gyereknek is.
Emlékszem arra, hogy oxigént kértem folyamatosan a hosszú vajúdás idején.
Valami hasonló érzésem volt.
Isteni vezetésünk van, idejében megkaptuk, de a vajúdás ideje nehéz, fájdalmas volt számomra.
Volt olyan időszakom, amikor csak annyit mondtam, hogy Uram: csak egy kis oxigént kérek, mert nem bírom tovább.
Kemény anyag vagyok, szükségem van időre, vajúdásra, de amiről meggyőződésem van, azt bátran képviselem.
Mesterem és férjem türelmes volt hozzám.
Jaj, mit is írok? Vannak akik tudják!
Sokan részesei voltak vívódásaimnak, szenvedésemnek.
Köszönöm a bátorításokat és imákat, amit értem és velem mondtatok.
Volt aki csak átölelt és annyit mondott: megértelek.(a kávé és fagyi után a mekibe. tudod ki vagy???)
Azt mondom, hogy az akkor nagyon jól esett, többet nem bírtam volna, nem is kellett több.
Mennyi együttérzést és ugyanakkor féltést kaptam! Ja, és jó tanácsokat is.
Hogyan tovább? Hitből minden lépés.
Mi még csak a vasárnapokat számoljuk, a napokat nem, "... de rohan könyörtelen az idő, vele..."
S mondom nagy megkönnyebbüléssel és hittel: mindent idejében, legyen meg a Te akaratod Uram!
Ezért a munkáért vagyok hálás.
Igen, Uram
Igen, Uram,
Veled bizton indulok.
Nem keresem a változó időt,
Nem keresem a folyton álló
posványos tavak vizét.
A változó időt kimérem,
Szívem neked szentelem,
Te változhatatlan örök Ígéret!
Igen, Uram!
Veled bizton indulok.
Nem kutatom utam rejtekét.
Elég ha tudom: te vezetsz.
Elég ha tudom: biztos az út,
nem változó az ígéret,
örökké megáll szavad,
Te változhatatlan, örök Ígéret.
Igen, Uram!
Nem számlálgatom, nem táplálgatom
a változó földi életet.
Nem kutatom a rejtett kincseket.
Igen, Uram!
Mert te így akartad,
S boldogan mondom:
Legyen meg a Te akaratod,
Te változhatatlan, örök Isten!
Amikor hozzáfogtam a napló vezetésének, elhatároztam, hogy mindig őszinte leszek, akkor is ha valakik félre értenének.
Felvállalom a gyengeségem, hibám a nyilvánosság előtt is.
Csak gyönge, törékeny nő vagyok.
Újra és újra szükségem van az Úr segítségére, ahogy a naplóm címe is jelzi.
Legyetek áldottak mind!
a konferenciáiról.
Nehezen indultam útnak, de nem bántam meg, hogy mégis elmentem.
Sokan voltunk, kb. ötszázan. Nagyrészt román nők, mi magyarok heten.
25 éves megemlékezése volt annak, hogy a B.E.E. Romániában elkezdte a munkáját.
Meghatóan mutatták be azt, hogy hogyan érkeztek országunkba a kommunista diktatúra idején, és hogy naphosszakat tanulmányozták a Bibliát a fáradt nők és férfiak, mert onnan indultak és érkeztek munkába.
Emlékeztek arra is, hogy milyen nagy volt a szegénység, még az adagokat is tudták, hogy bizonyos élelemből, mennyi jutott egy személyre havonta. Az üldözésekről is ami itt volt.
Ennek ellenére szeretettel és terített asztallal fogadták őket a testvérek.
A külföldön szolgáló nők is beszámoltak a munkájukról, megosztva örömüket, aztán az országunkban milyen munka történik a román, romák, muzulmán és kínaiak között.
No meg a magyarok között is, ezt nem kérdezték, de sok helyen tanulmányozzák a kurzusaikat. Mivel nálunk van a könyv lerakat, tudom/tudjuk, hogy kik és hol végeznek ilyen tanulmányokat. Nagyon értékesek.
A románoknak nagyszerű előadóik vannak, csodáltam, ahogy 60-70 percet egyfolytában beszélnek szinte megállás és lámpaláz nélkül.
Hallhattunk előadásokat több témakörben is, ezekről majd egy másik bejegyzésben írok.
A díszítés csodálatos volt, minden nap átrendezték a díszletet a témák szerint.
Az éneklésnél annyit jegyzek meg, hogy nagyon hangos volt és ha az erősítők mellé kerültünk, akkor fárasztó is.
Megérte elmenni, mert olyan üzenetet kaptam, ami a jövőmben megerősített.
jó volt ez a konferencia Szovátán.
Nekem nagyon kellett most.
Sok üzenet volt.
Tetszett a román nők lelkesedése, szolgálata, a konferencia szervezettsége.
Sokan voltunk országunkból, és a határon túlról is jöttek résztvevők, szolgálattevők.
Majd visszatérek még néhány mondat erejéig.
itthon mindent rendben hagyni, a hűtőt is tele falni valókkal.
Este annyi puszit kaptam a kicsitől, hogy megszámolni sem lehetett.
Minden napra sokat sokat előlegezett, reggel folytatta...
Amúgy az a jó, hogy most már nincs gond ha elutazom, szívesen marad nélkülem is.
Hát így van ez, ha nőnek gyermekeink.
Most azért olyan helyzetben kerültem, hogy ha szakadni lehetne, sok felé kellene szakadnom.
Mindegyik mellett szeretnék ott lenni, ezt nem tehetem, de tudom, hogy az Úr ezt megteszi és amit emberi kéz/anyai kéz nem képes tenni, Ő hatalmas és idején megadja a segítséget.
Köszönöm Istenem.
azokat is köszöntöm, akik újabb olvasóim lettek:
P. Adina (akit személyesen is ismerek) és
N.Irénke (benne nem vagyok biztos, hogy ki Ő).
a rokonainknak, ismerőseinknek a távolba(is).
Szombat délután kimentünk vendégeinkkel a városba, a parkba, játszótérre.
városnézés a Dimény családdal, ők Krasznáról jöttek
a játszás(trambulin, labirintus) és erőpróba után , Jonatán mesél
a gyerekek szolgálata anyák napján
hetekben többször is találkoztunk szomszédainkkal, János Csaba és Mónikával.
Mi is voltunk Kovásznán ők is voltak nálunk.
Lehetőségem volt Mónikával többet beszélgetni.
Mivel jól ismerjük egymást, ez könnyebb, nem csak szomszédok, hanem testvérek és jó barátnők is vagyunk egyben.
Próbáltuk az együtt töltött időt jól kihasználni.
Hétvégén más vendégeink voltak, kedves időt töltöttünk velük itthon és a gyülekezetben is.
Anyák napja volt tegnap, emlékeztünk, hálát adtunk, tanultunk.
hogy egy évben több anyák napján is részt veszek.
Azért mert a férjemet elszoktam kísérni a körzet többi gyülekezeteibe is.
Így többször is figyelmeztet az Úr a feladataim betöltésére.
Vasárnap itthon is anyák napja lesz, készítem a szívem.
Nekem nincs kit köszönteni, már nincs a telefonomban sem a száma, ha szólítanám nem mondaná, hogy "köszönöm Jutka, nagyon kedves vagy". (tovább nem folytatom mert...)
Hálám elmondom annak Aki teremtett, Akitől kaptam minden jót egész életemben és megköszönöm azokat a személyeket akik neveltek és tanítottak.
"Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig."
Köszönöm Iri.
1. Meg kell köszönni a díjat, attól akitől kaptam.
2. A logót ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Magamról keveset, viszont aki olvas az sok mindent tud már rólam.
Akiknek tovább adom:
Györgyinek, Marikának, Editnek, Magdinak, Adinának, Mártának, Máriának.
voltunk jövőbeli lakóhelyünkön Krasznán.
Egyre több arcot, nevet memorizáltam.
Hihetetlen számomra még mindig, de az idő egyre gyorsabban telik, néhány hét és költözünk.
A lakás is készül, nagyon szép lesz.
Azért még nem csomagolok, addig még ...
