Röviden

a konferenciáiról.

Nehezen indultam útnak, de nem bántam meg, hogy mégis elmentem.

Sokan voltunk, kb. ötszázan. Nagyrészt román nők, mi magyarok heten.

25 éves megemlékezése volt annak, hogy a B.E.E. Romániában elkezdte a munkáját.

Meghatóan mutatták be azt, hogy hogyan érkeztek országunkba a kommunista diktatúra idején, és hogy naphosszakat tanulmányozták a Bibliát a fáradt nők és férfiak, mert onnan indultak és érkeztek munkába.

Emlékeztek arra is, hogy milyen nagy volt a szegénység, még az adagokat is tudták, hogy bizonyos  élelemből, mennyi jutott egy személyre havonta. Az üldözésekről is ami itt volt.

Ennek ellenére szeretettel és terített asztallal fogadták őket a testvérek.

A külföldön szolgáló nők is beszámoltak a munkájukról, megosztva örömüket, aztán az országunkban milyen munka történik a román, romák, muzulmán és kínaiak között.

No meg a magyarok között is, ezt nem kérdezték, de sok helyen tanulmányozzák a kurzusaikat. Mivel nálunk van a könyv lerakat, tudom/tudjuk, hogy kik és hol végeznek ilyen tanulmányokat. Nagyon értékesek.

A románoknak nagyszerű előadóik vannak, csodáltam, ahogy 60-70 percet egyfolytában beszélnek szinte megállás és lámpaláz  nélkül.

Hallhattunk előadásokat több témakörben is, ezekről majd egy másik bejegyzésben írok.

A díszítés csodálatos volt, minden nap átrendezték a díszletet a témák szerint.

Az éneklésnél annyit jegyzek meg, hogy nagyon hangos volt és ha az erősítők mellé kerültünk, akkor fárasztó is.

Megérte elmenni, mert olyan üzenetet kaptam, ami a jövőmben megerősített.