2014. október 19., vasárnap

Ha valaki tudja,

hogy mi a próba és szenvedés, akkor Jób biztosan az. 
Róla olvastunk ma délután. Mindig is félve gondolok az élettörténetére. 
Hogyan tudott annyi mindent elviselni? A sok veszteség, testi fájdalom, amit a lelki fölülír a családtagok elvesztése miatt, a helytelen hozzáállás barátai, vigasztalói részéről?  
Van egy ének, amit mindig félve hallgatok, nem is merem énekelni. 
" ..elveszthetek mindent sorba, ha Te megmaradsz nekem...." 
És ilyenkor Jóbra is gondolok, meg azokra akik sokat veszítettek. 
Veszítettek családtagokat, anyagiakat, munkát, karriert, hírnevet, becsületet, barátot.
 Hogy milyen módon? Sok formája van, de Isten mindenről tud, a helyreállásról is, a jóvátételről is, a kárpótlásról is neki van és lesz gondja ilyen Jóbi helyzetekben.
 A textus címe, hogy hálaének a próbák idején. 
Nem tudom, hányan tudnán(a)k hálát adni a próbák idején, hogy  ne vennénk számításba a veszteségeket! De nem lehetetlen! Összefogni, bátorítani, segíteni jól annak, aki nehézségeket él át. Legyen feladatunk, ha belefáradunk, kezdjük elölről, nem hagyni magára testvéreinket.

2014. október 13., hétfő

Egy új hét

Ezen a héten soros vagyok a lépcsőház takarításában. 
Nem nagy munka, hamar élvégezhető. 
 Bent nagyjából sikerült otthonossá tenni a lakást, de a környék, a tömbház udvara kívánnivalót hagy maga után. 
Aztán az elmúlt nap arra is rájöttem, hogy a fakanál nem csak a főzésben segítség, hanem a takarításban is. 
Az ablakokat takarítottam, még nem volt bátorságom a második emeleten kiállni az ablak párkányra, inkább a háziasszonyok fegyverével segítettem magamon.
Az eredmény nem rossz.
Ma eszembe jutott a teremtés története, Isten olyan szépnek alkotta, teremtette meg ezt a világot, hogy mi emberek jól érezzük benne magunkat.
Csak vigyázni kellene rá, ápolni mindazt, ami körülvesz bennünket. Milyen lenne, ha ezt tennénk?
(ezt az orchideát az itteni nőktől kaptam, nagyon szép fehér)

2014. október 11., szombat

Szombat

Elég sok időt töltöttem ma is olyan aprólékos dologgal, amit muszáj volt elvégeznem.
Még maradt egy-két napra való, jó lesz ha a végére érek.
Még vasalok néhány darabot, és kicsit elengedem magam, mert nagyon fáradt vagyok.

2014. október 9., csütörtök

Csütörötök

Ma  a nap is gyönyörűen sütött, meleg napsugárban fürdött a bőrünk. 
Ma az Aranka néni temetésen voltunk Krasznán. 
Amikor elköszöntünk tőle költözésünkkor, látni lehetett rajta, hogy  nemsokára haza megy. Megfáradva, megbékélve fájdalmak között távozott.
Örültem, hogy találkozhattam azokkal, akikkel sok szép emlékem van. 
És telefonon is többen felhívnak, meg írnak testvérek, barátok és ismerősök. 

2014. október 7., kedd

Ezt az

igét is olvastam ma reggel az "Isten ígéreteinek tárházából.

"...előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek" (Mk 16,7).

 Ebben az egy mondatban számomra három ígéret is van: előttem jár, láthatom Őt, betartja szavát. 

Személyesen nem szeretek elkésni sehonnan, főleg a férjemmel nem is lehet. 

De, hogy valaki előttem menjen, érkezzen, várjon, ez kedves attól, aki nagyon szeretet, sőt megtiszteltetés.

Olyan jó, hogy láthatunk szemünkkel, a szívünkkel. Láthatjuk azokat, akik fontosak nekünk, szerethetjük őket. 

Sokszor ha távolság van közöttünk, akkor is érezzük azt a köteléket, ami összeköt. 

Egy kedves ének jut eszembe, amit sokszor énekelünk. 

"Meglátni Jézust, hallani hangját, most ez minden vágyam, hogy halljam és lássam."

A harmadik ígéret, hogy amit Ő mond, azt teljesíti.  

Velem már történt olyan, hogy ígértem valamit valakinek, és nem teljesítettem, mert elfelejtettem, és ez nagyon bántott. 

Isten nem ilyen. 

Várom én is az ígérete beteljesülését.

2014. október 6., hétfő

Hétfő

Napok óta hideg eső esett, mord lett kint a táj. 
Ma sütött a nap, kissé enyhébb volt az idő. 
Jó volt kinézni az ablakon, kimenni a friss levegőre.

2014. szeptember 29., hétfő

Talán

ez az utolsó bejegyzésem Krasznáról. 
Mögöttünk vannak a búcsúzkodás fájdalmas alkalmai.
 A lányoktól, a fiataloktól, a gyerekcsoporttól, a gyülekezettől, kedves családoktól, a nőktől, a vasárnapi iskola tanítóitól akikhez nagyon közel kerültünk a szolgálatunk ideje alatt. A sok kedves élmény a szívben, a sok ajándék körülöttem mind idekötnek bizonyos értelemben. 
Annyira megható volt a tegnap reggel a csoportunkban az egyik kislány ragaszkodása. Ő volt az, aki nem sokat beszélt, mindig nagyon csendben volt, ő volt az, akinek szüksége volt segítségre. Amikor megpróbáltam szavakba önteni távozásunkat, ez a kislány a nyakamba ugrott, nagyon szorított és egyet kért, könyörgött, hogy ne menjek el, ne hagyjam itt őt. Tovább nem írom, hogy Zita miket mondott akkor ott a csoportban nekünk., az a kislány aki eddig csak hallgatott és a mosolyra mosollyal válaszolt, most folyt belőle a szeretet, a ragaszkodás különleges módon, ahogy neki Isten adta. A feltétel nélküli szeretet csodákra képes. Ezt nem fogom soha elfelejteni. És még sok mást sem. Egyszerűen, csak annyit, hogy szeretlek benneteket, a szívemben magammal viszlek. Isten áldjon titeket kedveseim, szolgáljátok az Urat hűséggel, neki szánt élettel.