2014. április 14., hétfő

Virágvasárnap

Tamara


"Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak  nevében!
Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."
                                                                                                           Lukács dr.
"Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"
                                                                                                           János ev.

2014. április 9., szerda

Szerda

 A tegnap este a roma nőkkel.
Megleptek. 
Köszönöm nektek a figyelmességet, ajándékot és, hogy veletek is ünnepelhettem..
 
 

2014. április 8., kedd

Kedd



Nagyon meglepett bennünket a tegnap este a női kör. 
Ezt a szép ajándékot kaptuk férjemmel személyre szólóan. Meg tortát és virágot. Nagyon szépen köszönjük szereteteteket.

2014. április 7., hétfő

Hétfő



Drága férjem. 
Egy félévszázad nem kevés idő. Örülök, hogy ebből fele plusz egy évet én is kaphattam veled, melletted jóban rosszban, bajban, betegségben, nehézségben. Nagyon boldog éveket, életet kívánok neked. Isten áldja életed.

2014. április 4., péntek

Péntek

Csodálatos napokra ébredhetünk reggelente. 
A kora reggeli hidegebb levegő hamar felmelegszik, a nap meleg sugarai mindenhol beragyognak. 
Igazi tavasz, az április a legszebb hónap, számomra legalábbis. 
De márciusban is történtek kellemes dolgok. 
Hálás vagyok azért a néhány napért amit pihenhettünk, kicsit kikapcsolódtunk. 
Utaztam is, ami nagyon unalmas, olvasni szoktam, vagy kötni.  
Ma estétől evangelizáló esték lesznek gyülekezetünkben. 

2014. április 1., kedd

Kedd

Van úgy, hogy megfáradunk a terhek, próbák és problémák sodrásában. Azt gondoljuk, hogy ebből nincs kiút. A magunk körül forgó kísértés zsákutcába kerget, ahonnan nehéz a visszaút.
Tetszett a tegnap esti előadás, ami Kémeren hangzott el az összevont női körön. Nehémiás élete volt a központban. Nem magával törődött, hanem fájt a szíve a népe miatt. Pedig neki nagyon jó dolga lehetett, hiszen pohárnok volt, a király közelében töltötte napjait. A szomorúság egy idő után mégis látható volt arcán, amit nem tagadhatott, és nem is akart, mert népe sorsa fontosabb volt számára, mint a saját karriere. Milyen szomorúságnak engedek láthatóságot? Hogyan kezelem az ilyen helyzetet?

2014. március 30., vasárnap

Erőről erőre

Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm!
Vége, nincs tovább…
Megtántorodtam, már-már elestem,
elborított a nyomorúság.
Szóltam: saját erőmből nem telik több,
nem bírom tovább!
És akkor új erő jött.
Csendben és észrevétlen.
Nem a győztesek hódító ereje,
nem az erők világrengető serege,
csak épp annyi, amire szükségem volt,
csak épp annyi, amennyi fölemelt,
megiszamodott lábam lépésre bírta,
s nyomorúságom rengetegéből
a kivezető utat megmutatta.
Csak épp annyi.
S ha elfogy?
Akkor újra küldi Ő,
a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!
Csak mindig annyit.
És épp eleget!
Eleget ahhoz, hogy el ne essem,
ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,
e szent erővel általlépjem,
s csak a túlparton roskadjam össze.
Aztán megint ad új erőt.
Naponként kinyújtom kezem
a napi mannáért, és Ő ad.
„Erőről erőre jutok”,
világlik már a szent titok!
Az ínség földjén új forrás fakad,
amerre bizakodó lábam elhalad.
Tekintetem a célt kutatja már,
nem révedek erőtlen magamra,
végtelenné tárult a láthatár.
Mindig csak előre, előre,
át a völgyön, – a hegytetőre!
Kőről kőre, erőről erőre…
Átmenvén a siralom völgyén,
erőről erőre jutok,
míg fenn a Sionon megállhatok.
Oláh Lajosné