2010. június 22., kedd

Nincs

gáz, mert a városon kívül egy fővezeték szét robbant.

Tegnap semmit nem főztünk, hideget ettünk ittunk.

Mindenki a városban. Lezárták a fő vezetéket a lakásoknál a biztonság végett.

Ma reggel összeszerelte férjem a kétkarikás aragáztűzhelyet, gázpalackkal használhatjuk.

Tegnap is sokan jöttek hozzánk segíteni, elköszönni. 

A gépet szedi szét a férjem, viszontlátásra/írásra új lakóhelyünkön.

2010. június 21., hétfő

Vasárnap

Tömény és szomorú nap volt a tegnap. Reggel Sepsibükszádra mentünk. Minden harmadik vasárnap ott van/volt a férjem. Tele volt a gyülekezet, a végén a közös ebéd volt a Szabó család lakásuk alagsorában. Mikor hazajöttünk, már itt gyülekeztek a nők, hogy estére a szeretetvendégséget elkészítsék. Szokatlan volt nekem, mert már nem én szerveztem. Akik itt voltak, mindenkit áthívtam egy kávéra, körbeültük szerény kis asztalunkat. A kávét is poharakból ittuk, mert már a csészék elvannak csomagolva, de mit számított az? olyan finom volt mint máskor a csészéből, talán még jobb is, mert mi együtt voltunk és nekünk ez volt a fontos. Este elköszöntünk itthonról is, hogy mit érzek? nem tudom leírni. A székelyföldi lelkipásztorok közül többen is eljöttek, a feleségek is. Még sokáig beszélgettünk a Novák és a János házaspárral. Eszter nem tudott hazajönni, a vizsgák  miatt.  

Nem tudom mikor fogok még írni, mert sok a tennivaló, meg lehet internetünk sem lesz már. Ha lesz mindkettő, bekukkantok.

Szerda reggel jönnek értünk, felpakolunk és megyünk.

Most miden vázában virág, körülöttünk sok ajándék amit a testvérektől kaptunk és magunkkal viszünk, de a szívünkben kitörölhetetlen emlékek, ajándékok vannak, amiket mind tőletek kaptuk. Áldjon meg titeket az Úr! Hogy ti mennyire tudtok szeretni, ragaszkodni! Örülök annak, hogy Dóci Tiborékat is ilyen szeretettel fogják fogadni, szeretni. 

A beiktatás Krasznán július 11.-én lesz.

2010. június 19., szombat

Semmi


különös nem történik velünk. Az új megszokott napokat éljük. Mondogatjuk is, hogy most itt ez az utolsó alkalom, többet ide nem jövünk/megyünk, nem találkozunk/beszélünk és hasonló mondókák. A tegnap többen is meglátogattak, beszélgettünk és újra és újra kiprovokálják a bizonyságtevést, de jó, hogy beszélhetek Róla a barátnőimnek is, mert vannak. Az egyik hölgy mondta a tegnap: de jó nektek, hogy van hitetek és mertek ilyen alapon menni. Aki elindított, az vezetni is fog, semmi kétségem.

Mártának köszönöm a játékra a meghívást, írni is fogok csak nem most(kis időre van szükségem). És ezt külön köszönöm kedves Márta.

2010. június 17., csütörtök

Szeretem


a friss reggeleket, mint a mait is, az esti eső és vihar után miden újjászületett, még a levegő illata is finomabb mint máskor. 

Sok az elintézni való, egyik irodából a másikba küldenek, hívnak, kedvesen várnak vagy mint az elmúlt nap bocsánatot is kérnek. Aki dolgozik az hibázik is. Amúgy az ilyen "muszáj séták és tevékenységek" után még főzök, mert enni is szoktunk, vasalni is kell, és mennyi mindent ... . Ja és teszem veszem a dobozokat, csata rendbe várják a parancs szót az indulásra. Még  nem végeztem a csomagolással de jól haladok. 

2010. június 15., kedd

Érdekes

nézni és hallani fiainkat, ahogy most a vakációban vissza adják a tanárok előadásmódját. Meg minket is utánoztak. Persze ezt humorosan teszik, amiért mi nem haragszunk. Csak remélem, hogy amit mondunk azt is rögzítik és idejében alkalmazni is fogják meg a tanári befektetés sem hiábavaló, valami csak ragad rájuk.

2010. június 14., hétfő

röviden

Nem írtam, olvastam a napokban, nem is jártam itt. Magamnak ígértem, hogy leírom az eseményeket, legyen majd mit visszaolvasni. 

Most csak nagy léptékben írok.

Pénteken egy hivatalos dolgot sikerült elintézni. És csomagoltam. 

Szombaton újra pakolás, majd takarítás a pincében.

Vasárnap a körzetben voltunk három gyülekezetben.

Elköszöntünk a Csernátoni, Márkosfalvi és Kézdivásárhelyi gyülekezetektől, ami nagyon nehéz volt.  

A közös vacsora után még sokáig együtt voltunk a kézdivásárhelyiekkel és énekeltünk, beszélgettünk.  

Késő volt mire hazaértünk, jelenleg nincs autónk.

Reggel értünk jöttek majd este hazahoztak a testvérek.

Nagyon szépen köszönjük. Nem csak ezt, mindent amit az elmúlt nyolc évben kaptunk. 

Most olyan érzésem van, mintha az otthonomat veszíteném el. Miért ilyen nehéz?

2010. június 11., péntek

Tanévzáró

volt ma a fiainknak.

Hálásak vagyunk gyermekeinkért, akik a tanulásból alaposan kivették a részüket. Sámuel sokat javított, nem érdemes ám aggódni miatta. Pedig mennyit tettem... ügyes, összeszedte magát nagyon ez a fiú.

A Jonatán eredménye is elismerést érdemel, az oklevél is szép és kifogástalan amit kapott. Tiszta FB(szintiszta tizes) osztályzattal.

Délután volt Jonatán osztályának az évzáró ünnepe. Nagy a meleg, alig lehetett kibírni az alig egy órás búcsú ünnepet. Az osztály elköszönt a tanító bácsitól. Nagyon szerették, összenőttek vele, a magasságra is gondolok itt.

Fogynak az üres dobozok és zsákok, ez azt jelenti, hogy haladunk a csomagolással.

Lelkiismeretesen teszem, mert szakad a víz rólam. (26 fok van a lakásban)

Három évvel ezelőtt felújítottuk a pásztori lakást, ugyanúgy mint most akkor is mindent összecsomagoltunk, mert kb. három- négy hétig a dobozok stb. a garázsban nyaraltak. Jonatán nagy lelkesedve mondta, hogy "annyi könyvünk van, hogy adhatunk a szegényeknek is". Ma ahogy a könyveket dobozoltam, eszembe jutott a mondása, nevettem is, valóban sok a könyvünk. Emlékszem arra is amikor ide költöztünk, két idősebb testvér is (B.J. és S.I.) segített a könyveket behordani. Az egyik megjegyezte, "én elhiszem, hogy valaki szeret olvasni, de ennyi könyvet mikor olvas ki?" A B.E.E. lerakat nálunk van, ezért van annyi könyv.

A kicsinek alig van nyári ruhája, mindent kinőtt.

Hétfőn vásárolnunk kell nadrágokat, cipőt, szandált. És amire még szüksége van.

A tegnap már főztem a kertben termő zöldségekből. Finom a bió zöldség.

2010. június 10., csütörtök

Aki másnak

tud örömet szerezni, az maga is tud örülni. 

Nem ige, csak átfogalmazva valahogy így hangzik.

Egyik helyről a másikra siettem, hallgattam, meghallgattam másokat, meg beszéltem is, majd a koncerten megpihentem, volt időm rá, mert három órát tartott, megérte elmenni.

Ruben a gyülekezetből a zenekarnak és a kórusnak feldolgozta az "Úr irgalma végtelen"  éneket és elmondta, hogy azért választotta ezt a darabot, mert ő is részese ennek a nagy irgalomnak és "ha véget ér majd életem", biztosítva van a hely számomra Vele lenni örökké,- mondta. Meghatóan tette, én meg nagyon örültem, hogy ilyen formában tett bizonyságot egy fiatal harcosa az Úrnak. 

És akik ott voltak még a gyülekezetből azok  is ezt érezték, gondolom.

A tizenkettedikesek búcsúztak, meg a mi fiunk is, mivel ősztől máshol folytatja az iskolát.(Zilahon)

Ma is nagy meleg van, szeretem a meleget és a nagy hideget is.

Munkára fel!

2010. június 9., szerda

Nem tudom

mennyire leszek rendszerezett az írásban, de szeretném leírni magamnak az elkövetkező napokat.

Csak azért, hogy visszaolvassam, meg hát ez az én naplóm. (vagy lezárom egy ideig?!...) 

Megkezdtük a csomagolást. Kimosattuk tegnap a szőnyegeket, itthon kimostam a paplanokat is, jó meleg volt és hamar megszáradtak. (szegény bözsi, sokat dolgozik, ajándékot fog kapni a napokban) És gyűlnek a megrakott dobozok.

Ma a szomszéd asszonyok jönnek hozzám, meghívtam őket egy beszélgetésre. Meg kávéra, sütire és amit a nők szoktak ilyenkor tenni. (Uram adj bölcsességet nekem!) Nem értik, hogy miért megyünk el. Miután a gyülekezettel közöltük, hogyan vezetett az Úr, nekik is elmondtuk. Az volt az első kérdésük, hogy elküldtek vagy nem tudnak fizetni? Nem, nem. Jó volt újra elmondani szomszédainknak is, hogy nagyon szeretnek bennünket és soha nem volt gond a fizetéssel, példás módon tették ezt is a lelkipásztorukkal, meg gyermekeinkkel is. Megbüntetve sem vagyunk amiért falura megyünk. Ez az Úrtól kijelölt  út számunkra. 

Annyira nyitott az életünk, a kerítés és "a parókia falai üvegből vannak" ( írta Mészárosné Gyöngyvér), látják tudják mi történik nálunk. Félig körbe vagyunk építve tömbházakkal, mind belátnak ide az udvarra, meg a lakásba is. Ezekről külön sztoriink is vannak. Megszoktuk, nem zavar. 

Ma délután hattól lesz Sámuelnek és Rubennek a búcsú koncertje, szeretnék elmenni. Előtte még beteget látogatni. ... és csomagolni.

2010. június 8., kedd

A tegnapi


nap sikerült befejeznem az albumot, amit a női körnek készítettem a kezdettől napjainkig. 

1975-ben alakult a női kör, ami ma is működik, valamint szolgál a nők lelkes csoportja.

2005-ben megünnepeltük női körünk fennállásának 30 éves ünnepét.

Nem sok kép áll rendelkezésünkre, de azért egy album tele lett, a másikat is megkezdtem és hiszem, hogy folytatni is fogják a nők.

Most már egy átlátható dokumentáció áll a kezünkben a jövő nemzedéknek. Hála érte.

A kezdettől nagyon részletes és pontos jegyzetfüzetet vezettek a nők, amit én is többször átolvastam és sokszor könnyekre fakadtam az olvasása közben. Mint a tegnap is.

Minden hónap első hétfőjén van női kör, és alkalmanként még találkoztunk, kézimunkáztunk, betegeket látogattunk stb.

A tegnap délután is elkészítettem estére a termet, a szokásosat. 

De amikor felmentem és megláttam mit csinálnak a nők, muszáj volt lejönnöm.

Vajon mit tettem? Ne kérdezzétek! Majd összeszedtem magam és visszamentem.

Azon csodálkozom, hogy tudták úgy megszervezni, hogy semmit nem vettem észre! 

Sikerült a meglepetés maximálisan!

Tortát készítettek kettőt is, meg sütit több félét, nem hiányzott a virág sem és az ajándék, amit használni fogunk.

Mennyi kedvesség és szeretet amit kaptam, nemcsak most, hanem az elmúlt évek alatt.

Nagyon de nagyon fogtok nekem hiányozni kedveseim!

Sokat tanultam tőletek és veletek együtt itthon és a körzethez tartozó asszonyoktól. 

És köszönök mindent, amit kaptam! 

Legyetek áldottak, még találkozunk.

Most egy néhány kép a tegnapi női körről.

Szentgyörgyieknek! le tölthetitek a képeket.









2010. június 5., szombat

Virágot


szedett nekem is Bertuska néni, mezei virágot.

Beszélgettünk is a tegnap. Jó volt vele lenni.

És köszöntelek újabb olvasóim: Lona, nem ismerlek, de beleolvastam írásaidba, 

Pap Máriát, ismeretlenül is köszöntelek, és téged Edit uncsi.


2010. június 4., péntek

Kedves

nővéremék és a velük érkezett holland vendégek elvittek a tegnap a Peles kastélyba.

Már jártunk ott, de most végig lehetett járni minden szintet. 

Fantasztikus a kastély.

Pazar szépség, van mit csodálni, ámulni.

Ja, meg együtt lenni a szeretteimmel, kimondhatatlan számomra.

Mire minden helyére került itthon már ma lett, de megérte.





amikor a tesók beszélgetnek és nevetnek

2010. június 3., csütörtök

Az este

későn érkezett Sepsiszentgyörgyre Bertuska néni. 

Ő az egyik elődöm a szolgálatban, sokat tanultam tőle és szeretnék vele még jó sokat beszélgetni, tanulni. 

A Rákossy családnál van szálláson.

Ma egy nagyon zsúfolt napunk lesz, alig várom.


2010. június 2., szerda

Csak egy


kis visszatérés az elmúlt hétre.

"Miután egy zsák sót megesztek, megismeritek egymást" mondta valaki nekünk a házasságunk kezdetén. 

Nem tudom mert nem számoltuk, hogy hány zsák sót ettünk már meg együtt. 

Az igazi szeretetnek/szerelemnek ez nem is fontos.

Huszonkét évvel, három gyermekekkel, egymás iránti szeretettel, ... és mennyi mindennel, amit leírni sem lehet, ajándékozott meg minket az Úr.   

Voltak jó és nehéz napok. 

Harcok és győzelmek. 

De együtt tettük meg, hála érte.


Kedves ismerőseinktől ígéretet kaptunk a dobozokra, ma reggel már haza is hoztunk valamennyit belőle. (az egyik bevásárló központból)

Jövő héten hozzáfogok pakolni a dolgainkat.(na, ezt nehéz volt leírni!!!)


Holnap Ibi nővéremék látogatnak hozzánk, már nagyon várom őket.


Megpróbált a kukta ma rendetlenkedni, sikerült is neki, jó sok plusz munkát adott, ... hát van ez így.

2010. június 1., kedd

Vasárnap


este elköszöntünk a Csíkszeredai gyülekezettől. 

Három évig tartott a szoros testvéri, baráti kapcsolat, de hisszük nem ér itt véget.

Velünk jöttek a táborból Bálint Pál lp. és felesége Ibolya is, Bálint tv szolgált igehirdetéssel. 

Mi elköszöntünk. Elhatároztam, hogy nem fogok sírni, nem sikerült.

A végén még hosszasan beszélgettünk, a közös vacsorát együtt fogyasztottuk el, amit a nők készítettek nagy szeretettel. 

Nehéz a válás. Még hosszan elbeszélgettem volna valakikkel ... 

Kedves és szerető,  szolgáló közösség, a ragaszkodásuk, szeretetük kísér bennünket.

Mindenkiről van egy kis emlékem amit magammal viszek.  

Kedves szavak, egy-egy tanács, együtt érző szívek, mosolygós arcok és még sorolhatnám.

Örömmel mentem ahányszor tehettem. 

Áldjon meg titeket az Úr! 

Ma is

még sztrájk van, nincs tanítás az iskolában.

Elérkezett az eltevések ideje, persze ez még  csak a kezdet (bodza, fenyő, földieper, stb).

Tegnap a család férfi tagjai jó sok vadcsombort is (kakukk füvet) szedtek, amit megtakarítottunk és szárítunk, finom teát lehet főzni belőle.