2010. május 19., szerda

Keveset írtam

itt a költözködésünkről. 

Azért mert ez nekem nagyon nehezen ment, pedig megígértem , hogy írni fogok.


A harmadik szülésem életveszélyes volt nekem is, a gyereknek is.

Emlékszem arra, hogy oxigént kértem folyamatosan a hosszú vajúdás idején. 

Valami hasonló érzésem volt.

Isteni vezetésünk van, idejében megkaptuk, de a vajúdás ideje nehéz, fájdalmas volt számomra. 

Volt olyan időszakom, amikor csak annyit mondtam, hogy Uram: csak egy kis oxigént kérek, mert nem bírom tovább.

Kemény anyag vagyok, szükségem van időre, vajúdásra, de amiről meggyőződésem van, azt bátran képviselem. 

Mesterem és férjem türelmes volt hozzám.

Jaj, mit is írok? Vannak akik tudják!

Sokan részesei voltak vívódásaimnak, szenvedésemnek.

Köszönöm a bátorításokat és imákat, amit értem és velem mondtatok. 

Volt aki csak átölelt és annyit mondott: megértelek.(a kávé és fagyi után a mekibe. tudod ki vagy???) 

Azt mondom, hogy az akkor nagyon jól esett, többet nem bírtam volna, nem is kellett több. 

Mennyi együttérzést és ugyanakkor féltést kaptam! Ja, és jó tanácsokat is.

Hogyan tovább? Hitből minden lépés.

Mi még csak a vasárnapokat számoljuk, a napokat nem, "... de rohan könyörtelen az idő, vele..."

S mondom nagy megkönnyebbüléssel és hittel: mindent idejében, legyen meg a Te akaratod Uram!

Ezért a munkáért vagyok hálás.


Igen, Uram

Igen, Uram, 

Veled bizton indulok.

Nem keresem a változó időt,

Nem keresem a folyton álló 

posványos tavak vizét.

A változó időt kimérem,

Szívem neked szentelem,

Te változhatatlan örök Ígéret!


Igen, Uram!

Veled bizton indulok.

Nem kutatom utam rejtekét.

Elég ha tudom: te vezetsz.

Elég ha tudom: biztos az út,

nem változó az ígéret, 

örökké megáll szavad,

Te változhatatlan, örök Ígéret.


Igen, Uram!

Nem számlálgatom, nem táplálgatom

a változó földi életet.

Nem kutatom a rejtett kincseket.

Igen, Uram!

Mert te így akartad,

S boldogan mondom:

Legyen meg a Te akaratod,

Te változhatatlan, örök Isten!


Amikor hozzáfogtam a napló vezetésének, elhatároztam, hogy mindig őszinte leszek, akkor is ha valakik félre értenének.

Felvállalom a gyengeségem, hibám a nyilvánosság előtt is.

Csak gyönge, törékeny nő vagyok.

Újra és újra szükségem van az Úr segítségére, ahogy a naplóm címe is jelzi.

Legyetek áldottak mind!


4 megjegyzés:

Piroska írta...

Nem értem félre, sőt nagyon is értem amit mondasz.Gondolok rád és imádkozok értetek....egy cipőben járunk.
Áldott ünnepet kívánunk nektek.

Anna írta...

Légy bátor és erős. Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr a te Istened mindenben amiben jársz.

Nagyon sok a közös vonás bennünk...

Gogyan Eva írta...

Jezusomat kovetem,
Jol tudom,O jar velem.
Szivemnek mely beket ad,
Csak O tudja az en utamat.

Jovom sotet elottem,
Megsem retteg a szivem.
Bizom benne,O vezet,
Es a szivem oly boldog vele.

Szivembol kivanom,hogy ez enek sorai
erot adjanak vivodo harcaidban.Az Ur Jezus toltson be Szentlelkenek vigaszaval.

Kiss Judit írta...

köszönöm.