Mozgalmas volt a nap ma is.
Sok tennivaló, mindent egyszerre szeretnék elvégezni. De ez lehetetlen.
Kipakolás, mosás, majd újra vissza pakolás, bevásárlás, a kertben is akadt dolgom, a konyhán sem tétlenkedtem, vasárnapra is készültem stb.
A héten sikerült inkább nappal keveset pihenni , de ha éjjel többet aludtam volna..., hát akkor semmi gond...
De hát Abi sem tehetett róla, hogy még csak 2 éves és nem mindig alszik éjjel!!! (nagyon édes kislány). Anyukája mindent megtett amit lehetett azért, hogy ne zavarjon. Köszönöm Enikő.
Viszont nekem még a csend, a nyugalom fél kezelés a gyógyulás útján.
Remélem újra helyre jövök.
Egyik délután kisétáltam a táboron kívül és ott a csend a nyugalom mélyen átjárta a testem a lelkem.
Istennel való hosszas beszélgetésembe a tücsök is társult, hirdetve a Teremtő nagyságát, hatalmát.
Jó volt ott lenni a táborban a többi családdal.
Reggel áhítat alatt a gyerekekkel két csoportban foglalkoztunk, a fiatalok is külön voltak.
A kicsiknek játék szoba volt berendezve.
Majd a szünet után mindenki együtt volt az előadáson és a beszélgetésen, ahol az I.Korintusi levelet tanulmányoztuk.
Minden szolgálat ebből a levélből volt.
Szerda és csütörtök délután a feleségek is együtt voltunk, ahol magunkról és a szolgálatunkról beszélgettünk.
Valamint arról, hogy milyen legyen a "lelkipásztorom, férjem" otthona.
Közös vágyunk az, hogy ott ahol vagyunk betöltsük Isten segítségével, erejével a ránk bízott feladatot/feladatokat. Különösen a családban.
Esténként is voltak szolgálatok, a gyerekek és a fiatalok is szolgáltak csütörtök este.
Délutánonként még volt kézimunka a gyerekeknek,és a nőknek is, meg volt még gyűlés meg beszélgetés a férfiaknak.
Röviden, jó volt!
Közben anyu a kórházban volt és van.
Csütörtök reggel átvitték Váradról Kolozsvárra, és hétfőn fogják műteni.
Elég nagy műtét lesz.
Megkérlek imádkozz érte!
Egy ideig nem fogok írni.
"Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled, Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek. ember mit árthat nékem?"
A tegnap reggeli ima áhítaton ez az ige rész volt felolvasva a Zsidókhoz írt levélből.
Megelégedés.
Semmi vonzása, varázsa nincs e szónak, még inkább a valóságba ültetésének.
Mert több kell, mint ami van, nekem legyen a legszebb, a legjobb, a leg...leg.
Soha nem jó az ami van, és ahogy van.
Ez jellemző a ma élő emberekre.
Mindenkire?
"... elégedjetek meg azzal amitek van..." ezután a mondat után a folytatást is olvassuk, ami nekem és mindenkinek bátorítást jelent "...nem hagylak el, sem el nem távozom tőled..."
Mindennél többet ér az, ha nem hagy el, vezet támogat és segít.
Hadd menjek vissza a múltba kissé.
Nehéz volt a gyermekkorunk, de szép, és boldogok voltunk annak ellenére, hogy árván nőttünk fel. Egy hét gyermekes család ötödik gyermekeként láttam napvilágot.
Még nem voltam öt éves sem, amikor édesapánk elköltözött az örökkévalóságba, hátramaradva az özvegy és a hét árva. ( 14, 11, 9, 7, 5, 2 és fél éves, és 6 hónapos volt a kicsi húgunk)
Mindenki azt mondta a faluban, hogy ezek az árvák éhen fognak halni,! mi lesz velük?
Az öcsémet és engem sokan akartak örökbe fogadni, mivel mi még nem jártunk iskolába.
Ott a faluban egy gyermektelen házaspár, meg egy váradi család, aztán Amerikába is vinni akartak kettőnket.
De anyu nem adott senkinek, amit nagyon jól tett, mert a testvéreinkkel együtt nőhettünk fel.
A gyermek évek, a közös emlékek, azok pótolhatatlanok.
Bízott Istenben, hogy fel fogja mind a hét gyereket nevelni.
Egy dolgot azonban meglehet tanulni egy nagy családban: nem szabad fösvénynek lenni, mert ami van, abból mindenkinek kell jusson, bármennyire finom is, vagy kedves valami, mindenkinek járt belőle. Elégedj meg azzal ami van - hallottuk sokszor.
Megelégedni, elégedettnek lenni.
De ennél sokkal többet is tanultunk. Az adakozás fontos volt családunkban.
A koldus is kapott betevő falatot amikor bejött hozzánk.
Nehéz volt a persely pénztől megválni, amit imaházba induláskor kaptunk a kezünkbe a zsebkendővel együtt. Jobb lett volna inkább fagyit, cukorkát venni rajta.
Meg is fordult sokszor az agyamban, hogy milyen jó lenne ezt a pénzt dugiba eltenni!!!
De tudtam, hogy az a pénz nem az enyém, nem a miénk.
Amikor dolgozni jártunk és volt" saját pénzünk", eleinte ha nehéz szívvel is, de megtanultuk azt, hogy nem a mi pénzünk a megkeresett összeg. Van egy rész belőle, ami az Istené.
Ez mind a bennem levő fösvénység megtörése volt.
Viszont soha nem éheztünk, mindig volt ruhánk, cipőnk, ha nem is a legjobb, volt meleg lakás, még pénz is volt amennyire szükségünk volt.
És nem halt éhen senki közülünk, mert Isten tartotta a szavát, velünk volt, és van most is.
Ezért nagyon hálás vagyok.
Szeretném mindig bizakodva mondani, hogy: az Úr az én segítségem.
Ezért legyek és legyünk megelégedettek azzal, amink van!
Hát ma sem unatkoztam, és ahogy nézem az órát, inkább aludnom kellene mint sem itt pötyögtetni.
Reggeliben egy kicsit vásároltam, mert a hűtő már teljesen kiürült.
Nemsokára megérkeztek Kovásznáról Mónika, Csaba és Rebeka, reggeliztünk, beszélgetünk, közben készítettem az ebédet.
Zöld bablevest főztem és palacsintát sütöttem.
Megpróbáltam olaj nélkül sütni, persze a teflonba, egy kicsit nehezebb volt megfordítani, de mire belejöttem már végeztem is.
Este bibliaóra volt.
Utána a Berta család volt vendégünk vacsorára.
Holnap utaznak is vissza Körmendre.
Jó volt együtt lenni velük egy keveset.
Az emlékek még nagyon frissen élnek bennem a tini hétről.
Olvasgatok a vázlatomban és a gyerekek arca ötlik mind elém.
Egy dolgot megfigyeltem a tiniknél, hogy ők a csoportbeszélgetéseket nem annyira szeretik mint a kicsik, vagy a fiatalok, hanem inkább a személyes beszélgetéseket kedvelik, igényelik.
Vajon sikerült kihasználni az alkalmakat?
Volt egy lány aki nagyon sírt az egyik délután, nem akart senkivel beszélgetni, bántotta nagyon valami.
Másik nap ő jött és kért, hogy most szeretne beszélgetni.
Hosszasan beszélgettünk, emlékezetes marad számomra.
Egy másik lány nem imádkozott, azt mondta, hogy ő csak csendben tud.
Nem is erőltettük.
Gyalog túrán voltunk, nagyon jól telt, sok beszélgetés, pancsolás, fáradság, azután izom láz.
Nem sok kellett, hogy a táborba érkezzünk, és egy hatalmas eső elkapott minket, nem volt hova húzódni, mert az országúton mentünk, így hát élveztük a langyos esőt, jeget, vihart, felhőszakadást. (Már aki, de én igen.)
Ez a lány akkor hangosan imádkozott, és kérte Istent, hogy őrizzen meg minket minden bajtól, villámtól, és, hogy álljon el az eső.
Azt mondta, hogy azért kellett essen az eső, hogy ő is imádkozzon hangosan.
Este már boldogan köszönte meg Istennek, hogy megőrzött, és hogy így tanult meg imádkozni. Sok élménnyel jöttünk haza. Ők is.
Szeretném,hogyha nem telt volna el hiába ez a hét nekik sem.
Hamarabb jöttem haza mint ők, és sírtak a lányok, én is.
Megszerettem őket nagyon.
Magammal való kapcsolat- Mit kezdjek a magányosság érzésével?
volt az egyik téma. (rövid vázlat, elhangzott a tinihéten)
A magányosság egy börtön is lehet, amelyben csak nyomorúságosan vegetál az ember.
-teher, amit nehezen lehet viselni.
- nemcsak az öregek, hanem a gyerekek és a fiatalok is lehetnek magányosak.
-megértés hiánya, életük nagy kérdésével kapcsolatosan
-pénzt kapnak egyesek szülő helyett, emiatt magányosak
"Egyedül lenni nehéz, magányosnak lenni borzasztó, elhagyatottnak lenni a legnagyobb katasztrófa."
-magányos lehet valaki, ha nincs rendezve múltja, a bűnei
-magányos lehet valaki az Úr szolgálatában is
NÓÉ:- nem értették meg, miért építi a bárkát I.Móz 6,9
-Nóé Istennel járt, a föld lakossága pedig romlott volt
-csinálj magadnak bárkát (6,14)
-de veled szövetséget kötök (6,18)
-menj be te és ... mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben (7,2)
ILLÉS:- bátor harcos volt hitért harcolt és győzött
- nagy eredményeket ért el, imádságára bezárult az ég ... majd újra esett
-elment életét menteni ki a pusztába
- életében átéli a nagy csalódást
-a rekettye bokor árnyékában imádkozik, már nem sikerekért, hanem, hogy haljon meg
-nem sokkal előbb a Kármelen esőért könyörgött, most menekül és halni készül
- Isten foglalkozik vele: Mit csinálsz itt Illés? Elcsüggedt és magányos volt!!!!!
JÉZUS KRISZTUS: -felment a hegyre magányosan imádkozni.
- amikor beesteledett, egyedül volt ott.Mt.14, 23
- Mk. 1,35 ....kiment egy lakatlan helyre, ott imádkozott
- mindig sokan vették körül, mégis magányos volt a kereszten Mt.26, 25
- Nemcsak magányos, hanem elhagyatott is volt Mt.27, 46
TE: - is lehetsz magányos, ha Jézust követed, mert nem értenek egyet veled, de ez nem baj!!
- Isten átformálhatja a magányba az életed, az életem
-a csendre szükségünk van, hogy Isten hangját meghalljuk
- a tanítványoknak is ezt ajánlotta Jézus, MK. 6,3
"Akik vagyunk a magány idején, azok vagyunk valójában, nem többek." John Owen
- a magányban megtanulhatjuk, hogy uralkodjunk a nyelvünkön
"... az irodalomban vagy a természet tudományok terén sohasem született nagy alkotás olyan embertől, aki nem szerette a magányt..." Austin Phelps
"Szerintem az ördög elhatározta, hogy kisajátít magának 3 dolgot: a zajt, a sietséget, a tömegeket" Jim Elliot
- lehetnek válságos idők életünkben, ezért:
- Csendesedj el és ismerd el, hogy Ő az Isten
- Ne feleddel, hogy nem vagy egyedül I.Móz.31,8
- Adj hálát Istennek
- Vesd el magadtól az önsajnálatot!
Nincs emberem! Ján.5, 1-9
-magányos volt, de nem törődött bele
-Bethesda tavánál szörnyű csalódások történtek: megint lemaradtam!!!!!!!!!!!!!
-akarsz meggyógyulni? -kérdezi Jézus, ne maradj le!
A rabszolga kislány Naámán házánál II. Kir. 5
-a magányosság legyőzése azzal kezdődik, hogy emberei leszünk másoknak, hogy bátran kimondhassák: van emberem!
-a közösség legyőzi a magányt!
Szeretem a nyarat, a nagy meleget.
A héten itt is kánikula van.
Tegnap haza hoztuk Jonatánt a kórházból, vágyott is.Amikor bementem hozzá, egy szót ismételt egymás után: honvágy.
De az olyan erős volt, hogy amikor kimondta, már sírt is. Emiatt megkértem a nővéreket, engedjék meg, hogy minden nap az esti vizitig ott maradhassak.
Sokat játszottunk, olvastunk, beszélgettünk.
Most meg nem tudna betelni az otthonnal, meg velünk szülőkkel, és boldog, hogy újra játszhat kedvenc játékaival.
Viszont nagyon hiányoznak a testvérei.
És próbálja feldolgozni, hogy ősztől Eszter nem lesz itthon. (de még én is...)
El vagyok nagyon maradva a dolgaimmal, mivel sokat nem voltunk itthon.
Ma is a lemaradásaimat végeztem.
A nagy takarítás újra elmaradt, pedig azt szerettem volna megcsinálni.
Talán holnap?
A kertben is keveset kapáltam, és az udvaron is tettem vettem, meg a gyomot irtottam a járda lapok közül, és még sok más egyebet is.
És...... nagyon............... elfáradtam...................felért az elmaradt torna óráimmal, amit szintén elhanyagoltam az utóbbi időben.
Ma már nyugodtabb volt a nap.
A tegnap annyira eseménydús volt, hogy az este későn a fáradtságtól már erőm sem volt arra, hogy fogalmazni tudjak, hogy leírjam mi is történt Jonatánnal.
Még mi sem tudjuk, de azt igen, hogy kedd reggelre a szeme csúnyán bevérzett, hányt, lázas volt.
Valami vírusra gyanakodtunk, de nem az.
A hajszál erek megrepedtek(???), ezért a csúnya bevérzés. Nem szép látvány.
Délelőtt bementünk a kórházba, hogy beszéljünk az orvosnővel, aki kezeli Jonatánt.
Reggel vért és vizeletet vettek tőle.
A szemorvoshoz is elvitték, ahova engem is beengedtek, így a vizsgálat ideje alatt bent lehettem, és beszéltem én is az orvosnővel.
Amúgy a beutaltakat egy kórházi alkalmazott viheti különböző vizsgálatokra, egyik osztályról a másikra. Örülök, hogy ezt nem tagadták meg tőlem .
Még egy hematológushoz is elviszik, hogy kivizsgálja ő is. Reménykedünk.
Délután is bent voltunk nála, kissé még szomorkás, hogy ott kell maradjon. De a szemén a javulás megkezdődött, nem látványos még, de nagyon örülünk ennek a kicsi javulásnak is.
Köszönjük, hogy imádkoztok érte.
Nem csoda, hogy nem szeret bent lenni, mert ő mindig szalad, fut, siet. Örökmozgó.
