Sok tennivaló, mindent egyszerre szeretnék elvégezni. De ez lehetetlen.
Kipakolás, mosás, majd újra vissza pakolás, bevásárlás, a kertben is akadt dolgom, a konyhán sem tétlenkedtem, vasárnapra is készültem stb.
A héten sikerült inkább nappal keveset pihenni , de ha éjjel többet aludtam volna..., hát akkor semmi gond...
De hát Abi sem tehetett róla, hogy még csak 2 éves és nem mindig alszik éjjel!!! (nagyon édes kislány). Anyukája mindent megtett amit lehetett azért, hogy ne zavarjon. Köszönöm Enikő.
Viszont nekem még a csend, a nyugalom fél kezelés a gyógyulás útján.
Remélem újra helyre jövök.
Egyik délután kisétáltam a táboron kívül és ott a csend a nyugalom mélyen átjárta a testem a lelkem.
Istennel való hosszas beszélgetésembe a tücsök is társult, hirdetve a Teremtő nagyságát, hatalmát.
Jó volt ott lenni a táborban a többi családdal.
Reggel áhítat alatt a gyerekekkel két csoportban foglalkoztunk, a fiatalok is külön voltak.
A kicsiknek játék szoba volt berendezve.
Majd a szünet után mindenki együtt volt az előadáson és a beszélgetésen, ahol az I.Korintusi levelet tanulmányoztuk.
Minden szolgálat ebből a levélből volt.
Szerda és csütörtök délután a feleségek is együtt voltunk, ahol magunkról és a szolgálatunkról beszélgettünk.
Valamint arról, hogy milyen legyen a "lelkipásztorom, férjem" otthona.
Közös vágyunk az, hogy ott ahol vagyunk betöltsük Isten segítségével, erejével a ránk bízott feladatot/feladatokat. Különösen a családban.
Esténként is voltak szolgálatok, a gyerekek és a fiatalok is szolgáltak csütörtök este.
Délutánonként még volt kézimunka a gyerekeknek,és a nőknek is, meg volt még gyűlés meg beszélgetés a férfiaknak.
Röviden, jó volt!
Közben anyu a kórházban volt és van.
Csütörtök reggel átvitték Váradról Kolozsvárra, és hétfőn fogják műteni.
Elég nagy műtét lesz.
Megkérlek imádkozz érte!
Egy ideig nem fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése