Nyár

Szeretem a nyarat, a nagy meleget.
A héten itt is kánikula van.
Tegnap haza hoztuk Jonatánt a kórházból, vágyott is.
Amikor bementem hozzá, egy szót ismételt egymás után: honvágy.
De az olyan erős volt, hogy amikor kimondta, már sírt is.
Emiatt megkértem a nővéreket, engedjék meg, hogy minden nap az esti vizitig ott maradhassak.
Sokat játszottunk, olvastunk, beszélgettünk.
Most meg nem tudna betelni az otthonnal, meg velünk szülőkkel, és boldog, hogy újra játszhat kedvenc játékaival.
Viszont nagyon hiányoznak a testvérei.
És próbálja feldolgozni, hogy ősztől Eszter nem lesz itthon. (de még én is...)

El vagyok nagyon maradva a dolgaimmal, mivel sokat nem voltunk itthon.
Ma is a lemaradásaimat végeztem.
A nagy takarítás újra elmaradt, pedig azt szerettem volna megcsinálni.
Talán holnap?
A kertben is keveset kapáltam, és az udvaron is tettem vettem, meg a gyomot irtottam a járda lapok közül, és még sok más egyebet is.
És...... nagyon............... elfáradtam...................felért az elmaradt torna óráimmal, amit szintén elhanyagoltam az utóbbi időben.