Visszaemlékezéseim

Ma szerda van, és újból itt az ideje, hogy írjak. Amikor leülök írni, mintha minden gondolatomat ellopnák, semmi eszembe nem jut, viszont amikor a munkám végzem, annyi minden van amit olyan szívesen leírnék azonnal, de nem lehet a munkám egy írásért abbahagyni. Hát ilyen a női agy. Az elmúlt hétvégén apuka vagyis Zoli nélkül voltunk itthon, máskor is van ez így, amikor nincs elutazva körzeten kívül. Nem könnyű, de már megszoktuk, még a gyerekek is. Az elején nagyon nehéz volt. Két hetes házasok voltunk és Zoli már a misszióba ment a margittai testvérekkel. Tudtam, hogy ez fog rám várni, de azért ilyen hamar... . Akkor (1988) még nem volt annyi autó mint most, örültek a testvérek, hogy mehetnek misszióba, és mindig megtelt az az egy autó, ami akkor vasárnap járt. Mert az arany korszak arany végén egyik vasárnap a páros, míg a másik vasárnap a páratlan autók járhattak. Albérletbe laktunk, ami egy édeni szépség és csend volt. Igazi hely fiatal házasoknak. Sok gyümölcsfa, szőlő, fű, kicsi kert. Szerettünk ott lakni, annak ellenére, hogy csak egyetlen szoba volt, az is a szabadba nyílt. Tehát ebben az éden kertben voltam legtöbbet az én férjem nélkül. Eleinte csak vasárnap, majd hétköznap is ment Zoli vidékre. Egy időben úgy volt, hogy kiköltözünk Köbölkútra , azért, hogy gyülekezet alakuljon ott is. Az Úr másképp akarta. Nehéz volt mindig maradni nélküle. Az is megtörtént, hogy amikor hazaérkezett sírva talált otthon. Úgy éreztem, hogy én ezt nem fogom tudni végigcsinálni, nem azért mentem férjhez, hogy egyedül legyek. Sokat beszélgettünk Zolival erről, ő mindig azt mondta "nekem menni kell", (nekem meg maradni - mondogattam magamban). Ő egyre többet ment és az Úr megáldotta, engem egyre jobban megerősített abban, hogy a helyemen legyek. Azóta eltelt tizenkilenc és fél év ( ez nagyon sok), és még mindig sokat maradok itthon, helytállok a családban, hogy a férjem mehessen. Sokszor együtt megy a család vele, én is a gyerekek is. És nem is nehéz ez a szolgálat. O Uram, erősíts meg tovább is.
Néhány perc múlva Sámuelnek lesz szülői értekezlet, oda megyek.
Tegnapelőtt egy nagyon szép ígéretet kaptam az Úrtól. II.Moz.8.23.

Egy megszokott hétvége?

Többször hallottam már a következő megjegyzést: milyen jó neked mert a férjed lelkipásztor!
Valóban nagyon jó nekem, no de nem csak azért mert a férjem lelkipásztor, hanem azért, mert az Ur gyermeke vagyok. A negatívumokat azokat persze nem látják sokan, én sem mondom, az a jó, ha az Ur tud róla, de sokkal több, Az Urtól van az én segítségem. A tegnap mivel volt egy kis plusz időm, hozzáfogtam tésztát sütni, és milyen jól tettem, mert ma nem lett volna időm rá, és tudnivaló, hogy ahol három férfi van egy családban, ott ilyesmire feltétlen időt kell szakítani, mert hát néhány sütivásárlással a fizetés elköltése is meg lenne oldva, nem lenne mit beosztani( pedig ezt óriási nagy művészet). Kis maradék krumpli leves is jól fogott mára a familiának. Holnapra viszont ma főztem húslevest, valószínű krumplipüre ( ez szavazás alapján történik, mert a Jónatán inkább a pürét szereti, a nagyok a rizset is) lesz a húshoz második fogásnak. Viszont a süti is jól megfogyatkozott, se baj. Takarítottam is a nap folyamán, majd a férjem útra tettem?!...- no nem kell megijedni. Lónán hálaadó ünnepély lesz holnap, és őt hívták vendég szolgálatra. Egy kicsit az udvaron a virágos kertben a száraz és elfonnyadt virágokat szedtem ki, majd összesepertem az udvart. Szeretem az ilyen munkát is végezni. Jónatán nagy segítségem volt a munkálatokban. Ma este még olvasgatni szeretnék, mig elalszom. Hát nálunk is a hétvége sütés, főzés, takarítás stb.-ból áll, és készülődés a vasárnapra. Ez természetes.
Másfél éve a nöi körön egy nagyon érdekes anyagot tanulmányoztunk. Jábéc imádsága :Bruce Wilkinson könyvét. Sok áldást nyertem/nyertünk belőle. Ime a rövid imádság "Jábéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten amit kért:" Ezt a rövid imádságot hét alkalommal vettük át, gonolatonként gazdagított az Ur. Amikor végeztünk vele elhatároztam, hogy minden nap őszinte hittel elmondom Istennek, és figyelni fogom az áldásokat az életembe/életünkbe. (Rövid időre ez abba maradt). Különösen a .. és kiszélesítenéd határomat..., kértem az Urat, hogy szélesítse ki a határunkat a szolgálatban, az anyagiakban, a kapcsolatokban, és mi történik?..., most csak ámulok ha visszagondolok az elmult időre, és mit veszek észre?..., a körzet határa egész Csíkszeredáig, onnan meg Kászonimpérig terjed? Ki fogja ezt bírni végezni? Mindezekhez Uram add a te erődet férjemnek a szolgálatokban, hogy tudja végezni, és most ujabb munkatársakat ebben a nagy körzetben. Azt vettük észre, hogy az anyagiakban is megáldott az Ur, nem is tudom, hogy történt, de annyit tudok, hogy a számlákat minden hónapban idejében kitudjuk fizetni, és még ennivalóra is marad. Egy fontos ima téma most a családunknak, hogy az autót tudjuk kicserélni egy fiatalabbra. Emberileg nagyon nehéz, de Istennél nincs semmi lehetetlen. Nagy szükség van egy olyan autóra, amelyik műszakilag jó állapotban van, mert nagy a körzet,
Holnap zenés áhítat lesz a gyülekezetbe, mindig felemelő a fiatalok éneklése, így dicsérni az Urat. Legyen áldás a holnapi napon.

A szeretet üteme

Nagyon szeretem a verseket. Most egyet beírok a kendvenc versek közül.
(Az alábbi vers akkor lett az enyém amikor megtalálták az emlődaganatot a bal emlőben. )
írta: Somogyi Gáborné Csoma Irén

Szereted-e?...

A csendes alkony rámteríti leplét
és benn a szívem muzsikálni kezd.
Pianóban, majd hangos forte-árban
egy mondat zeng, megragad, nem ereszt:
-Szereted-e és milyen szeretettel?...
Nagy kérdés ez és szorul a szívem,-
Vajha méltóan tudnék rá felelni,
Én Uram, Istenem!

Szereted-e?...
Ó, hányszor felparázslik
lelkemben égő kérdőjel gyanánt.
Nincs nyugalmam, ez szántja át a lelkem,
Ez érint meg ma minden hangon át:
Szereted-e
és milyen szeretettel?
Ez éget, kínoz nappal, estelen,
S hiába mondom: igen szeretem,-
Megdöbbenek és elhalkul az ajkam.
Érzem rideg és kevés ez a szó,
nincs rezgése, nincs melege, se súlya,
Nincs benne semmi örökkévaló.

Én szeretem, - mert kenyeremet adja,
És meghallgatja dadogó imám.
Tavaszomban és életem nyarában
ó, mennyi meleg napfény hull le rám.
Én szeretem , mert megöntözi kertem,
gondot visel és boldogságot ad.
De szeretem-e, s milyen szeretettel
Akkor ha nekem semmi sem marad?...

Szeretem-e, ha elvesztem egy szálig
Mindazt, ami itt kedves volt nekem,
Ha fájó, borus lesz az életem,
Ha börtönbe vetnek bús Jeremiásként,
Ha eltünik a kis darabka ég?...
Szeretem-e Őt csupán önmagáért?
Nem bujkál önzés szívem rejtekén?
Nem tartogatok rejtve és sötéten
Rideg számítást szívem fenekén?

Nem mondom én is Jákóbbal imámban:
Igen, Uram, ha mindent megteszel,
Ha megsegítesz, ha győzök a harcban
Akkor,- majd akkor szeretve leszel?...
Te jól tudod, hogy szerettelek eddig,
S szeretni foglak mindig ezután.
Kötözz össze, vagy szórj szét a szelekbe,
Feléd szállok a fehér fellegekbe',
Vess újra mélybe, sebezd meg szívem,
Hallani fogsz egy nehéz, mély sóhajtást,
Sóhajommal dicsérlek szüntelen.

Akár felkapsz, vagy akár letaszítasz,
Tudom, hogy ott is, mindenütt szeretsz,
S én nem akarok adósod maradni,
Szeretlek akkor is, ha eltemetsz.

-E vallomásra már régóta vártál.
Tudom, figyelted szívem rejtekét.
Megpróbáltál és megráztad a lelkem,
Vajon a nehéz próbák közt is zengem
A hála kedves, meleg énekét?...

Éneklek Néked. Feléd zeng a hangom,
Kitárva szívem minden ajtaja,
Fogadd el ezt a néhány fakó rózsát,
Fogadd el lelkem suttogó imáját:

Szeretlek Uram, mindenek felett!

Csütörtök

Az elmúlt napom nagyon zsúfolt volt. Igaz, hogy nem volt tanítás az iskolában, és a fiuk itthon voltak, de minden percem mintha be lett volna programozva. A "fogadott lányom" (Écy) jött ma hozzám, beszélgettünk. Ő itt jár iskolába, többször is eljön hozzánk. A nöi imanapra készültem, segítségem is volt Csernátonból, nagyjából mostmár összeállt a kép. Hiszem, hogy az Ur megáldja ezt az alkalmat/alkalmakat. Este a nöi imaóra volt megtartva, amikor néhányan megtérésekért, ébredésért imádkozunk. Bárcsak többen jönnének imádkozni. De az igéret bátorít: "... ketten vagy hárman az én nevemben..." Mire hazajöttem, már Zoli is megjött a körzetből. Korán lefeküdtünk az este, ez is ritka. A reggel nem volt valami vidám hangulat, a kisértő mindig résen áll és keresi, hol talál léket ahol bajt okozhat. Kértem az Urat, hogy adjon békét a szívembe, és csendességet. Milyen jó, hogy bármikor jöhetünk Hozzá, és kérhetjük az Ő segítségét. Ma nem főztem levest mert maradt még a tegnapról. Második fogásnak egy nagy adag nokedlit készítettem, hozzá jó sok hagymával néhány csirkemájat sütöttem a férfiak örömére, amiből nem maradt semmi. Mindig örólük, ha az elkészített ennivaló elfogy, ez a legjobb dícséret számomra.
Apropo, amugy nálunk van egy olyan (jó)szokás, hogy evés után mindenkitől puszit kapok, így köszöni meg a családom az ebédet, vacsorát stb. Erre nem is nagyon kellett tanítani a gyerekeket sem, mert ha ezt látták az apukától, ez olyan természetes lett. Hálás vagyok a családomért, a férjemért, a gyerekekért, és nagyon szeretem őket...... . Este bibliaóra volt, komoly üzenetet adott az Ur. Emlékezzek vissza a nekem tett ígéreteire, féljem Őt tiszta szívemből, amit kér tőlem tegyem bátran ha tudom, hogy felém szól a kérés. Ugyanakkor ne féljek megvallani soha a bennem felismert bűnöket, hogy Isten Lelke szabaddá tegyen. Szeretlek Uram, nagyon szeretlek, ma este újból csak azt mondom, örülök annak, hogy a gyermeked vagyok, szeretlek. Ez a szerelmi vallomás őszintán a szívem mélyéből jön.
Milyen jó lenne, ha a testvéreim közül mindegyik ezt mondhatná. Hiszem erre is lesz kegyelem.

A gátlások leküzdése

Sokszor gonoltam már arra, milyen jó azoknak akik bárhol, bármikor, bármilyen szolgálat vagy feladat teljesítésekor bátrak, nem kell megharcolják azt, hogy előálljanak, vagy éppen elvégezzék a rájuk bízottakat. És mindannyiszor amikor ezeken gondolkodom, oda jutok, hogy milyen jó, hogy nem vagyunk mi emberek egyformák. Számtalaszor találom magam abban a helyzetben, hogy a korlátaim előttem vannak. És még áldás is származott belőle. Most amikor az imanapi programot készítem, megint a gátlasaimmal találom szembe magam. De küzdeni szeretnék. Az imanapra készülve azért vagyok hálás, mert olyan sok ügyes nő van a gyülekezetbe, meg a körzetbe, akik a segítségemre vannak, a szervezésbe, a szolgálatokba stb.
Ma inkább a konyhába szorgoskodtam és főztem: zöldséglevest csirkeszárnnyal, és palacsintát sütöttem, kb. negyvenet?? ( na ez rengeteg....) Ma mág szeretnék kicsit varrni, javításokat végezni a gyerekek ruháin. Vendégeim érkeztek akikkel beszélgettem. Örülök, hogy meglátogattak. Holnap a fiuk nem mennek iskolába, metodikai nap lesz a pedagógusoknak, hát a fiuk emiatt egyáltalán nincsenek elkeseredve. Este még szeretnék a gyerekekkel beszélgetni, játszani.