Sokszor gonoltam már arra, milyen jó azoknak akik bárhol, bármikor, bármilyen szolgálat vagy feladat teljesítésekor bátrak, nem kell megharcolják azt, hogy előálljanak, vagy éppen elvégezzék a rájuk bízottakat. És mindannyiszor amikor ezeken gondolkodom, oda jutok, hogy milyen jó, hogy nem vagyunk mi emberek egyformák. Számtalaszor találom magam abban a helyzetben, hogy a korlátaim előttem vannak. És még áldás is származott belőle. Most amikor az imanapi programot készítem, megint a gátlasaimmal találom szembe magam. De küzdeni szeretnék. Az imanapra készülve azért vagyok hálás, mert olyan sok ügyes nő van a gyülekezetbe, meg a körzetbe, akik a segítségemre vannak, a szervezésbe, a szolgálatokba stb.
Ma inkább a konyhába szorgoskodtam és főztem: zöldséglevest csirkeszárnnyal, és palacsintát sütöttem, kb. negyvenet?? ( na ez rengeteg....) Ma mág szeretnék kicsit varrni, javításokat végezni a gyerekek ruháin. Vendégeim érkeztek akikkel beszélgettem. Örülök, hogy meglátogattak. Holnap a fiuk nem mennek iskolába, metodikai nap lesz a pedagógusoknak, hát a fiuk emiatt egyáltalán nincsenek elkeseredve. Este még szeretnék a gyerekekkel beszélgetni, játszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése