Visszaemlékezéseim

Ma szerda van, és újból itt az ideje, hogy írjak. Amikor leülök írni, mintha minden gondolatomat ellopnák, semmi eszembe nem jut, viszont amikor a munkám végzem, annyi minden van amit olyan szívesen leírnék azonnal, de nem lehet a munkám egy írásért abbahagyni. Hát ilyen a női agy. Az elmúlt hétvégén apuka vagyis Zoli nélkül voltunk itthon, máskor is van ez így, amikor nincs elutazva körzeten kívül. Nem könnyű, de már megszoktuk, még a gyerekek is. Az elején nagyon nehéz volt. Két hetes házasok voltunk és Zoli már a misszióba ment a margittai testvérekkel. Tudtam, hogy ez fog rám várni, de azért ilyen hamar... . Akkor (1988) még nem volt annyi autó mint most, örültek a testvérek, hogy mehetnek misszióba, és mindig megtelt az az egy autó, ami akkor vasárnap járt. Mert az arany korszak arany végén egyik vasárnap a páros, míg a másik vasárnap a páratlan autók járhattak. Albérletbe laktunk, ami egy édeni szépség és csend volt. Igazi hely fiatal házasoknak. Sok gyümölcsfa, szőlő, fű, kicsi kert. Szerettünk ott lakni, annak ellenére, hogy csak egyetlen szoba volt, az is a szabadba nyílt. Tehát ebben az éden kertben voltam legtöbbet az én férjem nélkül. Eleinte csak vasárnap, majd hétköznap is ment Zoli vidékre. Egy időben úgy volt, hogy kiköltözünk Köbölkútra , azért, hogy gyülekezet alakuljon ott is. Az Úr másképp akarta. Nehéz volt mindig maradni nélküle. Az is megtörtént, hogy amikor hazaérkezett sírva talált otthon. Úgy éreztem, hogy én ezt nem fogom tudni végigcsinálni, nem azért mentem férjhez, hogy egyedül legyek. Sokat beszélgettünk Zolival erről, ő mindig azt mondta "nekem menni kell", (nekem meg maradni - mondogattam magamban). Ő egyre többet ment és az Úr megáldotta, engem egyre jobban megerősített abban, hogy a helyemen legyek. Azóta eltelt tizenkilenc és fél év ( ez nagyon sok), és még mindig sokat maradok itthon, helytállok a családban, hogy a férjem mehessen. Sokszor együtt megy a család vele, én is a gyerekek is. És nem is nehéz ez a szolgálat. O Uram, erősíts meg tovább is.
Néhány perc múlva Sámuelnek lesz szülői értekezlet, oda megyek.
Tegnapelőtt egy nagyon szép ígéretet kaptam az Úrtól. II.Moz.8.23.