Nagyon szeretem a verseket. Most egyet beírok a kendvenc versek közül.
(Az alábbi vers akkor lett az enyém amikor megtalálták az emlődaganatot a bal emlőben. )
írta: Somogyi Gáborné Csoma Irén
Szereted-e?...
A csendes alkony rámteríti leplét
és benn a szívem muzsikálni kezd.
Pianóban, majd hangos forte-árban
egy mondat zeng, megragad, nem ereszt:
-Szereted-e és milyen szeretettel?...
Nagy kérdés ez és szorul a szívem,-
Vajha méltóan tudnék rá felelni,
Én Uram, Istenem!
Szereted-e?...
Ó, hányszor felparázslik
lelkemben égő kérdőjel gyanánt.
Nincs nyugalmam, ez szántja át a lelkem,
Ez érint meg ma minden hangon át:
Szereted-e
és milyen szeretettel?
Ez éget, kínoz nappal, estelen,
S hiába mondom: igen szeretem,-
Megdöbbenek és elhalkul az ajkam.
Érzem rideg és kevés ez a szó,
nincs rezgése, nincs melege, se súlya,
Nincs benne semmi örökkévaló.
Én szeretem, - mert kenyeremet adja,
És meghallgatja dadogó imám.
Tavaszomban és életem nyarában
ó, mennyi meleg napfény hull le rám.
Én szeretem , mert megöntözi kertem,
gondot visel és boldogságot ad.
De szeretem-e, s milyen szeretettel
Akkor ha nekem semmi sem marad?...
Szeretem-e, ha elvesztem egy szálig
Mindazt, ami itt kedves volt nekem,
Ha fájó, borus lesz az életem,
Ha börtönbe vetnek bús Jeremiásként,
Ha eltünik a kis darabka ég?...
Szeretem-e Őt csupán önmagáért?
Nem bujkál önzés szívem rejtekén?
Nem tartogatok rejtve és sötéten
Rideg számítást szívem fenekén?
Nem mondom én is Jákóbbal imámban:
Igen, Uram, ha mindent megteszel,
Ha megsegítesz, ha győzök a harcban
Akkor,- majd akkor szeretve leszel?...
Te jól tudod, hogy szerettelek eddig,
S szeretni foglak mindig ezután.
Kötözz össze, vagy szórj szét a szelekbe,
Feléd szállok a fehér fellegekbe',
Vess újra mélybe, sebezd meg szívem,
Hallani fogsz egy nehéz, mély sóhajtást,
Sóhajommal dicsérlek szüntelen.
Akár felkapsz, vagy akár letaszítasz,
Tudom, hogy ott is, mindenütt szeretsz,
S én nem akarok adósod maradni,
Szeretlek akkor is, ha eltemetsz.
-E vallomásra már régóta vártál.
Tudom, figyelted szívem rejtekét.
Megpróbáltál és megráztad a lelkem,
Vajon a nehéz próbák közt is zengem
A hála kedves, meleg énekét?...
Éneklek Néked. Feléd zeng a hangom,
Kitárva szívem minden ajtaja,
Fogadd el ezt a néhány fakó rózsát,
Fogadd el lelkem suttogó imáját:
Szeretlek Uram, mindenek felett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése