Tanévzáró

volt ma a fiainknak.

Hálásak vagyunk gyermekeinkért, akik a tanulásból alaposan kivették a részüket. Sámuel sokat javított, nem érdemes ám aggódni miatta. Pedig mennyit tettem... ügyes, összeszedte magát nagyon ez a fiú.

A Jonatán eredménye is elismerést érdemel, az oklevél is szép és kifogástalan amit kapott. Tiszta FB(szintiszta tizes) osztályzattal.

Délután volt Jonatán osztályának az évzáró ünnepe. Nagy a meleg, alig lehetett kibírni az alig egy órás búcsú ünnepet. Az osztály elköszönt a tanító bácsitól. Nagyon szerették, összenőttek vele, a magasságra is gondolok itt.

Fogynak az üres dobozok és zsákok, ez azt jelenti, hogy haladunk a csomagolással.

Lelkiismeretesen teszem, mert szakad a víz rólam. (26 fok van a lakásban)

Három évvel ezelőtt felújítottuk a pásztori lakást, ugyanúgy mint most akkor is mindent összecsomagoltunk, mert kb. három- négy hétig a dobozok stb. a garázsban nyaraltak. Jonatán nagy lelkesedve mondta, hogy "annyi könyvünk van, hogy adhatunk a szegényeknek is". Ma ahogy a könyveket dobozoltam, eszembe jutott a mondása, nevettem is, valóban sok a könyvünk. Emlékszem arra is amikor ide költöztünk, két idősebb testvér is (B.J. és S.I.) segített a könyveket behordani. Az egyik megjegyezte, "én elhiszem, hogy valaki szeret olvasni, de ennyi könyvet mikor olvas ki?" A B.E.E. lerakat nálunk van, ezért van annyi könyv.

A kicsinek alig van nyári ruhája, mindent kinőtt.

Hétfőn vásárolnunk kell nadrágokat, cipőt, szandált. És amire még szüksége van.

A tegnap már főztem a kertben termő zöldségekből. Finom a bió zöldség.