2010. június 10., csütörtök

Aki másnak

tud örömet szerezni, az maga is tud örülni. 

Nem ige, csak átfogalmazva valahogy így hangzik.

Egyik helyről a másikra siettem, hallgattam, meghallgattam másokat, meg beszéltem is, majd a koncerten megpihentem, volt időm rá, mert három órát tartott, megérte elmenni.

Ruben a gyülekezetből a zenekarnak és a kórusnak feldolgozta az "Úr irgalma végtelen"  éneket és elmondta, hogy azért választotta ezt a darabot, mert ő is részese ennek a nagy irgalomnak és "ha véget ér majd életem", biztosítva van a hely számomra Vele lenni örökké,- mondta. Meghatóan tette, én meg nagyon örültem, hogy ilyen formában tett bizonyságot egy fiatal harcosa az Úrnak. 

És akik ott voltak még a gyülekezetből azok  is ezt érezték, gondolom.

A tizenkettedikesek búcsúztak, meg a mi fiunk is, mivel ősztől máshol folytatja az iskolát.(Zilahon)

Ma is nagy meleg van, szeretem a meleget és a nagy hideget is.

Munkára fel!

2 megjegyzés:

iri írta...

Aldott,napot!

Gogyan Eva írta...

Hatalmas Istenunk ald meg fiataljainkat