Nem tudom

mennyire leszek rendszerezett az írásban, de szeretném leírni magamnak az elkövetkező napokat.

Csak azért, hogy visszaolvassam, meg hát ez az én naplóm. (vagy lezárom egy ideig?!...) 

Megkezdtük a csomagolást. Kimosattuk tegnap a szőnyegeket, itthon kimostam a paplanokat is, jó meleg volt és hamar megszáradtak. (szegény bözsi, sokat dolgozik, ajándékot fog kapni a napokban) És gyűlnek a megrakott dobozok.

Ma a szomszéd asszonyok jönnek hozzám, meghívtam őket egy beszélgetésre. Meg kávéra, sütire és amit a nők szoktak ilyenkor tenni. (Uram adj bölcsességet nekem!) Nem értik, hogy miért megyünk el. Miután a gyülekezettel közöltük, hogyan vezetett az Úr, nekik is elmondtuk. Az volt az első kérdésük, hogy elküldtek vagy nem tudnak fizetni? Nem, nem. Jó volt újra elmondani szomszédainknak is, hogy nagyon szeretnek bennünket és soha nem volt gond a fizetéssel, példás módon tették ezt is a lelkipásztorukkal, meg gyermekeinkkel is. Megbüntetve sem vagyunk amiért falura megyünk. Ez az Úrtól kijelölt  út számunkra. 

Annyira nyitott az életünk, a kerítés és "a parókia falai üvegből vannak" ( írta Mészárosné Gyöngyvér), látják tudják mi történik nálunk. Félig körbe vagyunk építve tömbházakkal, mind belátnak ide az udvarra, meg a lakásba is. Ezekről külön sztoriink is vannak. Megszoktuk, nem zavar. 

Ma délután hattól lesz Sámuelnek és Rubennek a búcsú koncertje, szeretnék elmenni. Előtte még beteget látogatni. ... és csomagolni.