Romás napom!

-Máskor mosd meg a kezed meg az arcod amikor ide jössz! -kértem a legénykét a gyerekóra kezdetén, amikor még gyülekeztek a barna apróságok.
"Maga ezt nem tudja, mert nem közénk való. Mi így élünk! Nekünk így jó!"
Kaptam a választ mondókámra az alig 10 éves fiúcskától az este.

Elgondolkodtam, mennyire igaza van, nem vagyok közéjük való, nem értem azt, hogy hogyan élnek. Csak kevés fogalmam van arról, hogy milyen az élet stílusuk, kultúrájuk.
Merthogy vannak nekünk hasonló barna szomszédaink, a tegnap aztán újra megmutatták, hogy mire képesek!
Nemcsak a tegnap, hanem számtalanszor már, hallgatva, látva a viselkedésüket.
Kiabálás, verekedés, kő dobálás, ordítás olykor mindennapos rendezvény.
Mi vagyunk a kényszer hallgatók.
Mert hát hova menjünk amikor a rendszeres felvonások vannak?
Bezárjuk az ablakokat, ajtókat és végezzük a mindennapi teendőinket, kizárva így a meleget, napsugarat, friss levegőt.
Az este szóvá is tettem, amikor a kisbabájuknak mentem át beadni az injekciót.
Próbáltam rábírni őket, hogy ez mennyire helytelen amit tesznek, meg szégyen, próbáljanak meg másként élni.
Már bántam is, hogy szóvá tettem az utcai jelenetüket!!
Ők a múlttal/közel múlttal nem foglalkoznak, csupán a puszta jelenben élnek!
Mennyire igaza van kis barátomnak, hogy nem tudom milyen az ő életük, hogy nem értem őket!

Kegyelem

Egy új nap reggelén.
Új hét kezdetén.
Mit rejteget számomra, még nem tudom, de azt igen, hogy kegyelemből élek.
Hogy ma is Őreá lesz szükségem, hozzá mehetek bátran bizalommal, mint egy gyermek, az biztos.
Ma is vágyom az Ő közelségét!
Szeretetét, megértését, a kegyelmét.
Köszönöm.

Ma

is gyönyörű őszi idő van.
Mintha csak tavasz lenne.

A tegnap menyegzőbe voltunk, késő volt mire hazaértünk a Hargitáról.
Tetszett az őszi színdekoráció az asztalokon, a kápolnában, a lépcsőn, sőt még a menyasszony szülői házánál Csernátonban.
Écy keze munkája ott volt mindenütt! Gyönyörű volt.
Legyen az Úr áldása az életükön, szolgálatukon.

Nem tudom

írásban követni az eseményeket, nagyon le maradtam.
Nem is fontos ezt tennem.
A héten még egy kis pihenésre is futotta kedves barátnőmmel Gizikével, jó volt!
Aztán a szemorvoshoz is eljutottam, tudatosult bennem újra, hogy a látásom nem javult.
Sőt. Ezért "okulárét" is kell cserélni!
Csodálkozásra is volt lehetőségem az optikusoknál.
Mit mondjak, borsos ár/árak!

De szeretnék

én is részt venni a női alkalmakon amit a Kovács lányok tartanak!
Gondolok rájuk, hiszem, hogy áldás azoknak akik jelen voltak, illetve lesznek.
Bemerítés volt vasárnap a gyülekezetben.
Sámuel fiunk bemerítése volt.
Számomra kedves és felejthetetlen alkalom volt.
Öröm könnyeim is hulltak, nemcsak most már korábban is.
Élete végéig legyen kitartó, hűséges.

Iskola kezdésen

voltam Jonatánnal tegnap.
Vasárnap este kijelentette, hogy ő egyedül szeretne menni, reggel kért, hogy mégis kísérjem el.
Szép volt az év nyitó is, persze minden mi nyelvünkön szólt.
Sok gyerek, szülő, tanár, rengeteg virág és szép idő volt.
Erős, híres iskola(Mikes Kelemen Elméleti Líceum), sajnos egy kis osztály társuknak épp emiatt kényszer távoznia kellett.
Adjon az Úr erőt minden iskolásnak, hogy tudjon tanulni és a sok zavaró tényező ne legyen akadály ebben.
Ezután jött a bevásárlás.
Nem szoktunk előre semmit megvásárolni, míg nem tudjuk mit kér a tanító bácsi/a tanárok.
Ami előző évről még jó, azokat továbbra is használják, mint pl. tolltaró, írószerek, vonalzók, füzet-könyv borítók, stb.
Táskát most nem kaptak, a régit tettük rendbe, még megteszi erre a tanévre.

Hálanap

volt ma a Hargitán. Sokan voltunk, több mint 500-an.
Sok ismerős, barát, testvér. Áldásos és színvonalas volt a mai napunk, hála érte.

Holnap iskola kezdés.
Azt jelenti, hogy megérkezett az ősz.
Az érlelő ősz.
Kedves évszak, a napsugaraival még be-bekacsint az ablakon, rozsdás szelével még egyet-egyet simít arcunkon, bátorítva, hogy keveset még velünk időz.

Levelet

írtam.

Különöset. Szokatlant.

Valakinek.  

Mindent belefoglaltam.  

Érzéseim, össze-vissza kuszált gondolataim ... mind, mind.

Érdekes, hogy nem postáztam. Nem is fogom.

Így is elér a címzethez, hisz jól ismer, tudja ki vagyok ...

Mert már megkapta. Sőt el is olvasta, sokszor ám.

Csak kinyitom, és kérem Őt, hogy figyelmesen olvassa minden sorát, hogy  segítsen.

Hiszem, hogy Ő megért.

Sokszor tapasztaltam már. 

Most sem hagy bizonytalanságban.

Köszönöm Istenem!

Tetszik

Max Lucado: Harc az óriásokkal című könyve.

Már egyszer átolvastam, de ebben az évben a női körön is ezt tanulmányozzuk.

Gyakorlatias, jól érthető és olvasmányos.

Nagyszerű, hogy van a könyv végén feladatlap meg kérdések.

Nekem most rendkívül nagyon építő a harcaimban.

Kenyeret

sütöttem kétszer is a héten, még pedig "pityókás" kenyeret, ahogy itt mondják.

A fiuk már olyan rég kérnek, hogy süssek házi kenyeret, hát rászedtek. 

De azért is, mert az elmúlt hetekben többször megpenészedett a drága kenyér.

A melegen szeletelt kenyeret neylonba teszik, ezért nem csoda ha a nagy melegben a kenyér megromlik. 

És mi nem eszünk meg egy kenyeret egy nap alatt!

Nem lesz ez rendszeres, de néha ilyet is fogunk enni.

Nagyon

sok minden történt a héten.

Hétfőn este az Őrkőn voltam a roma gyerekeknél, kedden este tini óra, szerdán imaalkalom, csütörtökön bibliaóra, ma délután pedig kinti munkát végeztem a kertben meg az udvaron.

Üvegbe, dunsztba, fagyasztóba került a héten  bab, tök, uborka, rebarbara, paradicsom, stb. 

Most pedig lekvárt főzök (körte és rebarbara fahéjjal). 

Rájöttem, ha inox fazékba főzöm a lekvárt, nem kell állandóan kavargatni, nem ragad le!

Mert dupla az alja. Ez nagyszerű!

Hogynem jöttem hamarabb rá!