2009. február 27., péntek

Bárcsak ... velem lennél!

Életünk folyamatosan lelki átalakuláson megy át.
Ma többek lehetünk mint tegnap, és holnap többek mint ma. Kegyelem.
Egy-egy új munkaterület amit Istentől kapunk, lehet azt érezzük, hogy erőnk feletti.
Ide is -és nemcsak- kell a "bárcsak velem lennél " imádság.
És minden szolgálathoz amit az Úrért teszünk, és az Ő megbízásából.
Mit ér az én erőm? Mennyire jutok el azzal?
Az is megtörténhet, hogy valaki/valakik egyedül maradnak egy-egy szolgálatban.
Mit teszünk ekkor? Illés is volt hasonló helyzetben. Mit tett?
Elkeseredett ... és ekkor kapott újabb megbízatást!

-Szoktuk érezni azt az érzést, hogy nem felelünk meg valamilyen munkára?

Igen, sokszor!
Viszont ilyenkor még inkább kérhetjük azt, hogy Ő legyen velünk.
...ha a te arcod nem jön velünk ...
Az Istentől való függésünk átformál bennünket.
Jó lenne ha Isten véghez vinné akaratát egyszerű szolgái által!
Ha a nagy missziós parancsot az Úr minden gyermeke magáévá tenné, hány új gyülekezet épülne?
Hány helyiségben lenne evangéliumi gyülekezet? (Sepsiszentgyörgy közelében több mint tíz magyarok lakta helység van, ahol nincs evangéliumi gyülekezet)

Mi nem válhatunk naggyá, hanem Ő lehet az bennünk gyermekeiben ha akaratát teljesítjük.

Volt olyan alkalom az életünkben, amikor tudtuk biztosan, hogy Isten vitt oda ahová mentünk azért, hogy róla tegyünk bizonyságot? És ő adta a szánkba a szavakat?

Isten jelenléte ma is érezhető az életünkben.
Vágysz erre? Vele járni, vele dolgozni, vele lenni minden helyzetben?
Kérjünk Istentől újabb és újabb munkaterületet az iskolában, munkahelyen vagy éppen ott ahol vagy és vagyok.
Elsősorban engem szólít fel munkára. A "bárcsak kiterjesztenéd határomat" kérésére.
Ez nem az anyagi területen motivál a még több pénz megszerzésére. Semmiképp.
Hanem a lelki kincs, az "oda fel valókkal" való törődésre, gyűjtésre hív engem, minket.

Nagyon tetszik József élete.
Többször is olvassuk róla, hogy vele volt az Úr.
Még a börtönben is.

Uram, vágyam az, hogy mindenhol legyél velem, gyere velem ahová megyek.
Nélküled nem akarok tenni, semmit!


2009. február 24., kedd

Útra kész: teherrel vagy nélküle?


Amikor minden belekerül a "nagy zsákba" valahogy így néz ki.
Alig bírtam megemelni.
Hát ... van mit cipelni rajta!!!
Vonatra fel, vonatról le ... buszra fel, buszról le ... .

Van olyan teher is ami
ott benn a szívben van, nincs ám becsomagolva, de az emberek cipelik.
Önkéntesen.
Letehetnék, de nem tudják, mert valaki vagy valami nem engedi.
Ismerek egy személyt aki a bűn terhét eltudja venni!
Csak kérni kell.
Kérted-e már?

2009. február 20., péntek

Péntek


Amikor Eszter hazajött, nekem úgy tűnt, hogy elég hosszú lesz a vakációja és sok mindenre lesz időnk. Hát volt is.
Csak rövid nagyon.
De ennek a kevésnek is örülünk.
És jó együtt lenni.
A történelem során csak egyszer történt meg az, hogy valaki szavára megállt a nap és a hold.
A férjem megjavította a héten a varrógépet.
Már ideje is volt, mert összegyűlt a sok javítani/varrni való.
Nem sokat tudok ebből a mesterségből, de amire szükség van, azzal valahogy elboldogulok.
Ma este is varrogattam egy keveset.

2009. február 19., csütörtök

Menü

Hagyma krémlevest főztem ma.
Rég készülök, hogy elkészítsem, kicsit féltem tőle, merthogy a hagyma íz stb.
Nagyon finom, igazi ínyenc, legalábbis nekünk az marad és máskor is elkészítem.
Hamar elkészíthető leves.

2009. február 18., szerda

Február 18

Két évvel ezelőtt igazi katona ruhába.
Igaz még egy kicsit nagy volt, de sebaj...


És most mint Krisztus katonája a 16. születésnapján.
Boldog szülinapot!
Légy mindig igazi imaharcos, Krisztus katonája!



2009. február 13., péntek

Eljegyzésen


voltunk ma délután.
Czont Tünde és Módi Tamás jegyezték el egymást.

Sajnos a csoki nagyon rossz minőségű volt és ezért lehetetlen volt vele dolgozni.
Nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem.

2009. február 12., csütörtök

Gloxénia


teljes pompában.
Eddig még nem virágzott télen, csak nyáron.
Augusztusban a virágzás után, teljesen elszáradnak a levelei és úgy néz ki mintha már kipusztult volna.
Hallottam olyat is, hogy volt aki ilyenkor kidobta, mert azt hitte, hogy tönkrement.
Kb. 2-3 hónapot sötét helyen/pincébe kellene tartani.
Viszont amikor megláttam az új hajtásokat, a pince helyett a konyha ablakot választottam kedvencem számára.
És ezt meghálálta.
Már három hete virágzik.
Amikor a levelei elszáradnak, a gumóját kettőbe lehet vágni.
Ilyenkor át kell ültetni, sötétben tartani és várni, hogy kihajtson a félbe vágott gumó.
Már első évben virágzik.
Öntözni csak nagyon ritkán kell.
Kétévenként szoktam szaporítani, és meglepem vele azokat, akiket szeretek, és akik szeretik a virágot.

2009. február 10., kedd

Bárcsak ... kiszélesítenéd határomat!

Kértük már Istent
  • hogy terjessze ki életünket úgy, hogy még nagyobb eredményt érjünk el az Ő dicsőségére?
  • mindazt amit rám bíztál Uram vedd kezedbe és szélesítsd ki?
Helyes ezt kérnem Istentől

  • add Uram, hogy jobban menjen az üzletem?
  • növeld meg beruházási terveimet!
Ha valaki az üzletet Isten szerint végzi, akkor kérheti. Viszont van feltétel.
1. tisztán, törvényesen
2. a neki járó részt megadni, a tizedet, sőt még többet is lehet.


A ránk bízott terület=Isten területe is= dicsőségére legyen minden!
A családban is megnagyobbíthatja Isten a határt úgy, hogy még nagyobb befolyást engedek/ünk az Ő igéjének, még jobban odaszentelhetem magam Neki, az Ő szolgálatába még jobban bekapcsolódhatok.
A mezsgye kövek elmozdítása. Mit tehetünk ezért?
1. imádság
2.hit
3.cselekedet
"Egy apró imádság újrarajzolhatja a térképen a határvonalakat és emberek ezreinek életét érintheti meg."
Kértük már? Istenem kérlek adj több szolgálatot!
Isten általunk nagy tetteket képes és akar elvégezni.
Nem az számít, hogy milyen a végzettségünk és hivatásunk, Isten arra vár, hogy munkáját végezzük .
Az emberek által felállított matematikai egyenlet a szolgálatra valahogy így néz ki:

képességeim+tapasztalatom+képzettségem+személyiségem és megjelenésem+múltam+mások elvárásai=a nekem kijelölt terület

Isten matematikája:

készségem és gyengeségem+Isten akarata és természetfölötti hatalma=az én kijelölt területem

"Nem hatalommal és nem erővel, hanem az én lelkemmel" Zak.4,6

Szélesebb határokat!

Február 10/74

Hideg téli nap volt akkor. Nem hullt a hó, csak a szél süvített végig az arcokon, a sorokon, ha már egyáltalán volt sor. Inkább nagy tömeg volt. Sokan összegyűltek rokonok, ismerősök, barátok, szomszédok, hogy vég tisztességet tegyenek. Mindenki megrendült, hogy is történhetett ilyen? ennyire hirtelen? Ő már nem válaszolhatott, mert szekérnyi virág borította kihűlt testét. Jó ember volt, mondták, és még azóta is mondják. Szerette a gyermekeit, szeretett mindenkit. Ki gondolta volna, hogy egy élet ilyen hamar befejeződik? Minden nap mikor fáradtan a munkából hazament, első az volt hogy játszadozott a gyerekeivel. Volt humora. Ezekben a hideg februári napokban (három nap) is ezt szerették volna a gyermekei, hiába csikolták, hiába akarták kihívni abból a nemigen kényelmes fából készült akármiből, hogy bújócskázni menjen, nem hallotta, mert már nem hallhatta. Nem mondott mesét és már történetet sem. Nem kotorászott cukorkát sem elő munkás zsebeiből, hogy szétossza kedveseinek. Ő már nem vigasztalt senkit, hanem miatta vigasztaltak másokat. Nem könnyezik már a szem, de a szív néha még igen. Pedig nagyon jó helyen van, senkivel sem cserélne. És van tovább, mert van reménység.

"Nem akarom továbbá atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök." I.Thess. 4,13.

2009. február 9., hétfő

Új hét

új kihívások, a lemaradásaim elvégzése és még sok minden.
Az elmúlt hét mozgalmas volt, a találkozások napjai voltak a család tagokkal, a testvérekkel a négyzeten, anyuval a kórházban, utazás oda-vissza.
Ma mosás, takarítás, kocsonya főzés volt soron. (A férjem nagyon szereti, meg a fiuk is.)
Nem utolsó soron a gondolataimban is néhány eseményt a helyére tenni.
Most csendben, halkan beszélgetek az Úrral.
Mindenről.

"... imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." Fil.4,6/b.

2009. február 3., kedd


Szerettem volna folytatni a Jábec imádságát, de idő hiányában ez elmaradt.
Remélem néhány nap múlva folytathatom.