A konyha ablakban van, nem merem el tenni onnan, nehogy lehulljanak a levelei.
Ez az első év, hogy ilyen hosszan tart, örülök neki, de elárulom, hogy lement áron vásároltam még december elején a metróban.
Aztán mellette van az új társ, a tavaszi primula, amit a tegnap este vásároltam. Szépen megférnek egymás mellett.
Igazi vegyes hangulat lett a konyhában ezektől a gyönyörű virágoktól.
Még a pincéből is felhoztam a tegnap a nárciszt, ami már kihajtott, és remélem a melegben hamar a virágját is láthatjuk.
Nagyon szeretem a virágokat, Isten hatalmas keze munkája látható a gyönyörű színekben, a bimbóikban, a virágukban és az egyediségükben. Olyan jó látni, amikor egy-egy virág napról-napra bontja ki a szirmait, újabb bimbókat hoz elő a láthatatlanból.
Tőlem is ezt várja az Úr, hogy a legszebbet, a legjobbat adjam neki, és ne csupán magamért éljek, hanem a körülöttem levők meglássák bennem az Urat. Vagyis legyek áldás mások számára.
Erről beszélgettünk ma a tini órán. Isten az ő szolgájának Ábrámnak tett ígéretéről.
Négy dolgot említettünk meg: nagy nemzetté teszi őt, megáldja, felmagasztalja a nevét (ismertté teszi, hogy mit végzett rajta keresztül az Úr, vagyis az engedelmességéről) és, hogy áldássá lesz.
Ahogy készültem eszembe jutott egy nagyszerű asszonyt aki nagy áldás volt a környezetének, a családjának. Ez a nő a mi drága nagymamánk volt, aki már az Úrnál van, de emléke még mindig ott van a szívünkben, - bátran mondhatom a testvéreim nevében is.
Életének utolsó tizenöt évét nem a pihenéssel, és a fájdalmai panaszkodásával töltötte el, hanem feláldozta az életét, az utolsó csepp erejét az unokák nevelésére miután a fia (az én édesapám) elköltözött a mennyei hazába.
Áldás volt a családban. Korán reggel kelt minden nap, hogy elvégezze azt a temérdek sok házimunkát, ami egy tíz tagú családban van. Anyu dolgozni járt, hiszen erre nagy szükség volt.
Egyszerű asszony volt a nagymamánk, de mindig mindenki számára volt egy szép szava, Istentől kapott bölcsességével tanácsolta a hozzájövőket, mert azt is el kell mondjam, hogy sokan bejöttek hozzá tanácsot kérni.
Ideje is volt mindig mindenre, sokat beszélgetett velünk, tanított.
Bánom most már, hogy nem figyeltem rá még többet, nem tanultam tőle még többet. A jó az, hogy az a könyv amiből ő szívesen olvasott, nekem is meg van. Sőt mi több a tanító Mester is él, aki őt tanította. Jézus Krisztus ez a nagy tanító, és a tankönyv a Biblia.
Úr Jézus kérlek tégy áldássá engem!
Néhány idézet Tatiosz-tól:
"Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Azért élünk, hogy szeressünk és szeressenek. Sokan későn, vagy soha nem találnak rá az élet ezen nagyszerű és tiszta magyarázatára.
Aki mindenekfölött ragaszkodik ahhoz, hogy az élet öröm, annak valóban öröm élni.
A jobb mindig a jó ellensége marad. Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz. Akiket mások fölé emelt az élet, nagy árat fizettek érte. Légy kiváló a hétköznapi életedben,és légy kiváló a szív erényeiben. A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket: nem szép elsőség, amelyet mások vére árán szereztünk meg.
Amikor célod van, küzdened kell érte. De soha ne a dicsőség hajtson, és soha ne a mások porba döntése. Csak a gonosz erő győzi le fölénnyel és hatalommal a gyengébbet.
A boldogság nem azt jelenti, hogy valamit megszerezzünk, hanem azt, hogy tudjuk mire nincs szükségünk.
A cselekedet tesz emberré.
Én - az a szó, amelyet a leghalkabban kell kiejtenünk.
Kevesen beszélnek alázatosan az alázatról, erkölcsösen az erkölcsről.
Mennyit ér az az ember, aki kincseket rejteget a ládafiában, miközben a feje s a szíve üres?
A gazdagság nem arany, hanem jellem kérdése.
Könnyebb hallgatni, mint elhallgatni.
A hallgatást soha, a beszédet gyakran megbánjuk.
Ami belül ragyog, az kívülről is látható.
A belső ragyogása többet ér a külső színeinél."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése