Hétfőn

Somlyón voltunk az összevont női alkalmon.
Tegnap este itthon a gyerektanítók találkoztunk a gyülekezetből.
Tizenkilencen voltunk. Beszélgettünk, imádkoztunk, a jövőbe tekintettünk kissé. Nagyszerű/áldás volt így együtt lenni.

Képek az

idősek napjáról.
Nagyon szép nap volt, nemcsak az időseknek, hanem az egész gyülekezetnek.
Közös ebéd volt, ahol az időseket vendégelte meg a gyülekezet.
Ők szolgáltak, énekeltek az énekkarban, vezették az énekeket, visszaemlékeztek. Érdemes volt megszervezni.

Idösek

napja lesz ma a gyülekezetünkben.
A szolgálatok nagy része rájuk vár, délben közös ebéd.
Áldott vasárnapot!

Kreativ

tevékenység a napokban.

Két fillér

csak ennyije volt, ez volt minden vagyona, azt is oda tette a perselybe. Sokszor hallottam már, hogy attól nem lehetett nehéz megválni, mert azzal úgysem ment volna sokra. Magam is voltam olyan helyzetben, amikor nehéz volt adni a kevésből. Pedig megvolt az áldása, öröme.
Olyan igaz történetet is olvastam, meg közelről láttam, hogy özvegy asszonyok kevés pénze nagy dolgot indított meg. Másokat is adakozásra ösztönzött.
Milyen jó, hogy Urunk nem a pénztárcánk vastagsága, vagy a bank számlán levő összeg miatt szeret.
Nézi a szívünket, milyen őszintén, szeretetből végzünk szolgálatokat.
Nem magunkért, hanem Őérte. Mert Ő figyel minket, bármit teszünk.

Szokjuk

lassan a nagyok hiányát, persze, mindennap elmondjuk, hogy "de hiányoznak itthonról".
Az elmúlt napok találkozásai, közösségei építették lelkünket is, a kapcsolatainkat is..

Korán

indultunk hétfő reggel, gyermekeinkkel.
Egyiket Nagyváradon hagytuk, a másikat Marosvásárhelyre vittük.
Majd este ketten jöttünk haza. Új élet(szakasz)helyzet számunkra.
Szerda délelőtt a szomszéd pásztor feleségek közül voltak nálunk.
Szerda este női alkalom volt a nagy gyülekezetben, csütörtökön a roma nőkkel voltunk, vendégünk volt Márta is.
Folytatjuk a betakarítást, és a télire való eltevéseket.