2011. október 17., hétfő

Két fillér

csak ennyije volt, ez volt minden vagyona, azt is oda tette a perselybe. Sokszor hallottam már, hogy attól nem lehetett nehéz megválni, mert azzal úgysem ment volna sokra. Magam is voltam olyan helyzetben, amikor nehéz volt adni a kevésből. Pedig megvolt az áldása, öröme.
Olyan igaz történetet is olvastam, meg közelről láttam, hogy özvegy asszonyok kevés pénze nagy dolgot indított meg. Másokat is adakozásra ösztönzött.
Milyen jó, hogy Urunk nem a pénztárcánk vastagsága, vagy a bank számlán levő összeg miatt szeret.
Nézi a szívünket, milyen őszintén, szeretetből végzünk szolgálatokat.
Nem magunkért, hanem Őérte. Mert Ő figyel minket, bármit teszünk.

4 megjegyzés:

Boriska írta...

Valóban igy van, az Ur a mi sziveinket nézi és nem a látszatra ad . Áldva legyen az Ő szent neve ezért is !!!

Gogyan Eva írta...

Igy igaz Jutka edes,megszivlelendo tanacsok, es csak aldas szarmazik belole.

Elisabeth írta...

Ó, éppen ma esti imaóránk igei biztatása volt ez az ige és megerősített abban, hogy hittel lehet mindent odaadni. Érte, az Ő nevéért (ahogy a Mai Igében is lesz a napokban )ÉRDEMES! Istenünk áldjon és erősítsen, örömmel olvastam soraid.

Kiss Judit írta...

köszönöm, hogy itt jártatok.