Amikor nincs tovább

Amikor nincs tovább

Egy darabig elvisz a láb is ...
de gyilkos ingoványhoz ér ...
félelmetes szakadékhoz ér ...
zúgó folyam partjához ér ...
és akkor nincs tovább.

Egy darabig elvisz a szív is ...
utat lel ingoványon át
lélékvesztőt a folyamon ...
aztán elér oda, ahol
a szívnek sincs tovább.

És ha már a szív sem lel utat
át gyilkos ingoványokon,
folyamon, sellőn, tengeren:
a hiten, a hiten a sor,
és mégis van tovább.

A hit elvisz... elvisz a célig.
Megfáradottnak szárnyat ad.
És vészen át és poklon át
oda, az Istenig ragad.
És akkor nincs tovább.

Nincs tovább, mert vége az útnak,
és nincs tovább a küszködés,
és nincs tovább a fájdalom.
Csak az élet, csak az öröm,
a béke van tovább.

Túrmezei Erzsébet