Hetekben számoltam az elmúlt időt.
Reggelente a mindent elnyelő köd felszállása után, ritkán csak látni lehetett a napot is.
Szeretném tisztán látni mindig a napot, a fényt és a feladataim is.
Megint sokat sikerült olvasnom, hasznos könyveket. Ezek is segítenek a szívem állapotán.
Amúgy semmi különös nem történt, csak a kedves kis mosollyal, huncut tekintettel, gügyögő hangú énekeivel magára szabadította belőlem legújabb státuszom.(...)
Olyan jó ismét itthon.
1 megjegyzés:
:)
nem tudom hogy kell puszit dobni!
Megjegyzés küldése