2014. január 15., szerda

Szerda ismét.

Hetekben számoltam az elmúlt időt.
Reggelente a mindent elnyelő köd felszállása után, ritkán csak látni lehetett a napot is.
Szeretném tisztán látni mindig a napot, a fényt és a feladataim is. 
Megint sokat sikerült olvasnom, hasznos könyveket. Ezek is segítenek a szívem állapotán.
Amúgy semmi különös nem történt, csak a kedves kis mosollyal, huncut tekintettel, gügyögő hangú énekeivel magára szabadította belőlem  legújabb státuszom.(...)
Olyan jó ismét itthon. 
Fénykép


1 megjegyzés:

Piroska írta...

:)
nem tudom hogy kell puszit dobni!