nagyon eseménydús volt.
Örültem annak, hogy a héten itthon lehetett a másik Eszterünk is, ő Szatmárról.
A mi Eszterünk azonban visszament.
Jónatán mindig pontosította, hogy Kiss Eszter meg Bogyó Eszter, nehogy összekeverjük, mert mindkettőt szerette/ti.
A férjével voltak néhány napot a szabadságukból, a szülés előtt még egy kis hazai friss levegőt szívni.
Jó látni, hogy szeretik egymást, az Urat.
A hétfői nap egy részét velük töltöttük, nálunk voltak és minden nap egy kevés időre találkoztunk.
Most annyi minden kavarog bennem, hogy a gondolataim nem tudom összeszedni, de nem is fontos, majd máskor.
Anyu állapota egyre gyengül, most már nem tud kimenni.
A jövő hét elején szeretnék haza menni.
Folyamatosan mellette kell lenni.
Egyre fogy az ereje... .
És növekszik a fájdalma ... .
Velem jön Jónatán is.
És az Úr is, mert Őt is megkértem, hogy jöjjön velem, legyen anyuval...
3 megjegyzés:
Kivanok erot,turelmet edesanyadnak a betegseg elviselesehez es nektek jo utat ,az Ur legyen veletek.
en nem tudom ilyen helyzetben mit lehet kivanni de beszelyen a kovetkezo enek szavai,...nem nagyobb a szukseg mint a Segito,barmi is jon sosem hagy el O,gondolok ratok,anyukadra szeretettel Johanna
köszönöm Margitka és Johanna.
Megjegyzés küldése