Gyerekként mindig is szerettem azokat a meséket, igaz történeteket, amik a gyengék győzelméről szóltak.
Velük szurkoltam az igazság mellett.
És szomorú voltam, ha a gonosz győzött a hazugságaival, netalán embertelen cseleivel.
Ma is a győzelemről olvastunk, hallottunk.
Úgy érzem sokszor Sénakhérib csaholása hallatszik a hátunk mögött, gonosz hazugságainak azonban sok az áldozata.
Igen, határozottan áldozatai és nem csupán követői.
Miért gyenge a bátor ember, aki olykor hatalmas dolgokra képes?
Kitől, mitől fél?
Aki a másik tetteit arra használja fel, hogy tábort alakítson magának, gonosz módon.
Eszembe jut az öldöklő angyal, aki által Isten a kivonuláskor megbüntette a népet, a hazug ajkat, a gonosz vágyat, mert csak az ingyen rabszolga erő foglalkoztatta a Fáraót.
Isten viszont pontot tett a huzavona végére.
Mai részünkben is.
Mit üzent ma is nekem? "Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek ... ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket és érettünk hadakozzék."
Ezt az erőt tapasztalta meg Mózes az erejét meghaladó megbízásakor, József is a börtönben és a szabadulása után is, Dániel az oroszlánok vermében, Pál a börtönben, a tanítványok munka közben meg sokan mások.
Erre az erőre, van nekem is szükségem.
Imádkozzunk az Erőt nélkülöző emberekért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése