Szerdából

csütörtök lesz, de a férjem felépülése végett.
Remélem most már ez végleges döntés.
Vagy mégsem?
A nehezén túl van, ezért nem aggódom.
A tegnap is voltam Udvarhelyen, jó volt látni ahogy gyógyulgat.
Sokat beszélgettünk, volt időnk több mint máskor.
Amúgy többen megkérdezték, hogy nem hiányzik itthonról a férj az apa?
Dehogynem!
De annyit elárulok, hogy mióta kórházba van, többet tudunk beszélgetni, ja csak telefonon.
Bármikor hívom, nem mondja be a robot, hogy nem elérhető!
Nincs összejövetel, nincs gyűlés, utazás, megbeszélés stb.
Most ennek van az ideje, de nagyon-nagyon várjuk már haza!
A fiuk is!