2009. április 18., szombat

Zálog

Szeretem ha a gyerekek velem jönnek vásárolni, számlát fizetni.
Azért, hogy ezt az időt is kihasználjuk a beszélgetésre, olykor tanulásra.
Van olyan dolog amiről otthon nem beszélgetünk, csak azért mert elkerüli a figyelmünket, vagy mert ha nem látjuk akkor nem jön szóba..
Jobban lehet beszélgetni az segítség nyújtásról például ha látja a gyerek, hogy valaki ott ül a sarkon és koldul.
Miért koldul? Hogy jutott erre a sorsra? Vajon mi tesz a kapott pénzzel? Élelemre vagy italra költi? A gyerekeinek jut-e belőle?stb.

Az üzletben mit veszek meg, vagy éppen miért a piacon vásárolom a zöldséget és más egyebet?
A takarékosságról is tudjanak, hisz eljön az idő, amikor ők kell beosszák majd a pénzt.
Eszter már gyakorolja.
A tegnap is fizetni voltam a számlákat, Jonatán velem volt és egy zálog ház előtt mentünk el. Minden érdekli őt, tudni akar mindent.
Mit jelent a zálogház? Miért van? Kik járnak oda? Mi nem járunk oda ugye?
Válaszolgattam a kérdéseire.
Többek közt elmagyaráztam a zálogos játékot amit mi annak idején sokat játszottunk.
Na kellett nekem!
Este zálogost játszottunk éjfélig. (vakáció van)

Nem csak kérdez a Jonatán, hanem írogat is.
(Az ő engedélyével írtam ide ezt a kis versét.)

Telefon

Telefonom van nekem,
De csak Megváltómat hívom fel ezen.
Ez nem más, mint a két kis kezem.

Összeteszem két kis kezem
Ennek örül én Istenem.

Kiss Jonatán, 2009. március. 23. Sepsiszentgyörgy.

2 megjegyzés:

Mike Adina írta...

Jonatánnak üzenem: köszönöm, hogy olvashattam ezt a versét!

Siko Margit írta...

Ugyes igy tovabb.