Ma reggel kaptuk a szomorú hírt, hogy Érszőllősön a nagybátyám Lukács Károly, hajnalban elhunyt.
Lánykoromban sokat voltam náluk. És azután is látogattunk hozzájuk többször is, ha haza mentünk.
Anyu testvére ő. Évek óta betegeskedett, de most lejárt a kiszabott ideje, amit itt kellett a földön éljen. Még nem tudjuk a temetés időpontját.
Közben készülünk a tini hétre a táborba.
Téma:Kapcsolatok.
Az én részem: 1.Magammal való kapcsolat: Mit kezdjek a magányosság érzésével?
2.Másokkal való kapcsolat: A másik nemmel való kapcsolat.
Imádkozz értem kérlek. Nem vagyok én alkalmas a beszédre, és ezekben a témákban meg éppen nehéz rész jutott nekem. Mert hányszor küzdöttem én is a magányossággal!!!
Új környezet, új vidék, a problémák-nehézségek magamba szorítása,(vagyis amit nem mondahatok másoknak el, vagy nem mondhattam el,) a család hiánya...stb.
A második téma viszont a mi időnkben tabu volt. Nem szabad és punktum.
Nem is tudtuk, hogy létezik a tinédzser kor.
Jobban burokba voltunk zárva? Védettebbek voltunk?
Ha lett volna valaki, aki mert volna beszélni a tabuk-ról is!!!!!!!!!!!!!!!.
De mindezek után mondhatom, hogy akkor az úgy volt jó. Szándékomban sincs senkit sem megbántani. Ami jó és helyes, amin mi már átmentünk, átvezetett az Úr, mondjuk bátran, hogy mások is épüljenek/épüljek belőle.
Csak az Úr kegyelmében bízok. És áldására várok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése