Biztonságban

Gyönyörű természet, friss levegő, és mindez néhány km.-re tőlünk.

Kicsi "mókuska Joni" az odúban.

A természet gyönyörű ölén kapcsolódtunk ki néhány órára péntek délután Zoli, Jonatán, Gizike és én a város végén.
Zoli hamar elment ifi órára Csernátonba, mi még maradtunk és megmásztunk egy magas hegyet is.
Kár volt? A következményét jó lett volna kihagyni!
Hétfőn észrevettem, hogy pénteken hegymászás közben összeszedtem egy kullancsot, amit kiégettek. (mondhatnám úgy is, hogy "sült kullancs" lett belőle, de hogy mennyire finom, azt nem tudom, és nem is ajánlom senkinek, főleg második fogásnak, mert nyafogás lehet még belőle...!!!!)
Ezért kiránduláskor nagyon figyelmesnek kell lennem/lennünk, mert hát a kullancsok is teszik a dolgukat, nem ők fognak vigyázni rám, hanem legyek/legyünk figyelmesek!

Vasárnap az a vágyamvolt reggel az ima órán, milyen jó lenne, ha minden alkalommal úgy figyelnék, úgy hallgatnám az Igét, hogy Isten az áldását ontsa rám/ránk.
Még többet, még bővebben.
Bárki legyen az aki az Igét hirdeti, fogadni tudjam, mert Isten szól rajtok keresztül. (Zsid.12,25)
Sőt, imádkozzam értük, hogy Isten használható eszközei legyenek.
Minden alkalommal.
És a helyem is mindig tudjam hol van. Szolga vagyok, ezért szolgáljak.
Az Úrnak. Másoknak is.