Csodálkozom.
Hisz nem is olyan régen vettem.
Már ez sem jó. Ez kicsi, meg rövid, meg szűk....
A lábuk sem fér el már a cipőben, a szandálokból kint csüng a lábujjuk....
Nyugodt voltam, hogy alig kell valamiket vennem a fiuknak, mármint ruha neműt és lábbelit, mert van.
Egyre több csodálkozás, látva, hogy szinte minden ruhájukat kinőtték a fiaink.
Semmi gond!
Hiszen ez azt jelenti, hogy fejlődnek, növekednek!!!!
Hála érte!
Amúgy van kinek adni a kinőtt ruhákat, cipőket stb.
Legalább sok hely felszabadulhat ilyenkor a szekrényekben.
Felnőttekről.... felnőtt "gyerekes" szokásokról.
Vannak szokásaink, amik "gyerekesek", jó lenne, ha azokat mi is számbavennénk, nem azért, hogy tovább adjuk másoknak, hanem azért, hogy megszabaduljunk tőlük.
Nem becsomagolva, átcsomagolva, megtakarítva, hanem csak egyszerűen hozni a kereszthez, Jézusnak átadni, csak Ő tudja, hogy mit tegyen vele!
Megbocsájtja, szabadságot, új életet ad.
Sok hely maradhat a szívben a jócselekedetekre, a megbocsájtásra, mindenféle szolgálatra, sok-sok szeretetre, és mindenki sorolhatja mindazt,amit tehet az Úrért.
Gondold meg!
Te mit tehetsz Jézusért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése