Sok év telt el azóta, hogy megszületett, de mintha csak most lett volna........
Visszaemlékszem a szülésre. Egy testvér nő a gyülekezetből mellettem volt (Erzsike Juhászné), és amikor a fájdalmak nagyok voltak, arra bátorított, hogy a következő fájdalom még erősebb lesz. hm... :))
De az volt ám a nagy öröm, amikor a sírásával jelezte, hogy vége mindennek, itt vagyok!! Tudtam milyen nevet adunk neki, hisz ki volt már jó előre választva.
Mind a három gyermekünk születésekor kimondhatatlan boldogságot éreztem, azért mert Isten megajándékozott bennünket gyermekekkel,... és nagy felelősséggel. Valóban nagy ez a felelősség. És a sok áldás amit az évek során kaptunk rajtuk keresztül...
És már sokszor úgy kértem az Urat, mint egy koldus, hogy segítsen az Ő félelmében nevelni, hogy mind a három az Úr szolgája legyen. Szeretem ezeket az éveket, annak ellenére, hogy gyorsan telnek a napok, évek. Boldog vagyok, nagyon.
Istenem, mindent köszönök amit adtál.
......így nézünk ki, anya és lánya.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése