2007. november 29., csütörtök

Vegyes

Ahogy ma reggel virradni kezdett és a konyha ablakból kinéztem, a szomszédos tömbház ablakain szebbnél szebb mintájú jégvirágokat csodáltam, mintha azt kiáltották volna, helló mi is vagyunk megérkeztünk, a telet hirdetjük. Még fogunk találkozni.... . Ahogy később a nap az ablakokra sütött, kezdett felolvadni a csipke mintás függöny. Isten szeretetének melege is így olvasztja fel a kemény kővé dermedt szíveket. Bárcsak minden nap megtörténne egy, vagy több is. Ezért imádkozunk mi is és sokan. A múlt héten meglátogattam egy beteg nénit két alkalommal, ma kaptam a hírt, hogy meghalt. Holnap lesz a temetése. Arra figyelmeztet, hogy mondjam másoknak is Isten szeretetét.
Ma ahogy a munkám végeztem egy éneket dúdoltam egész nap, és este a gyülekezetbe is elénekeltük, még egy testvér nő elmondta, hogy ő is egész nap ezt énekelte.

Isten hord karjain ne csüggedj el,
Védelme biztató, jöjj ismerd fel!
Hatalmas karjain magához von,
Nem árthat semmi sem, Ő oltalom.

Refrén:
Kézen fog Isten és vigyáz reád,
Szeret mint gyermekét, hisz Ő Atyád,
Hitben e szent tudat, sziklaszilárd,
Hűsége megmarad próbákon át.

Isten hord karjain magányodban,
Meghallgat könnyező fohászodban.
Ha a sok gond alatt megfáradt vagy,
Felvidít hű Urad, bízd rá magad!

Isten hord karjain ínségedben,
Elmúló életed sok terhében,
Megáll az Ő szava, vissza nem tér,
Fogadd be benned is örökké él. ( A hit hangjai 308)


Istenem nagy szükségem van arra, hogy karjaidon hordj, hogy vigyázz rám, hogy kézen fogva vezess, nehogy irányt tévesszek/tévesszünk. Ámen.

Nincsenek megjegyzések: