Sajnálom azt, hogy a pénteki bejegyzés egy része olvashatatlan lett , nem tudom mi történt, így hát töröltem. Ma egy nagy betegnél voltam, a néni elmondta, hogy milyen nagy fájdalmai vannak, megengedte, hogy a Bibliából olvassak fel. Az Úr munkálkodjon a szívében, még meglátogatom.
A szenvedés nem egy egyszerű dolog. Mindig nehéz a betegeket látogatni, különösen akkor, ha nagyok a testi fájdalmai.
A tegnap átolvastam egy részét a kézzel írott naplómnak. Épp azt a részt amikor beteg voltam. Azt a lelki fájdalmat, amikor az emlő daganatot megtalálták. Azokat a kéréseket, imákat, amiket Istenek mondtam el..... . Akkoriban minden nap Az Isten ígéreteinek tárházát olvastam. Beírom ide azokat a bátorító, vigasztaló gondolatokat, amiket akkor mondott Isten nekem. "Mert nem örökké perlek, és nem végnélküli haragszom, hiszen elalélna előttem a szellem és a lélek - az emberek -, akiket én alkottam" Ézs 57,16
"Mennyei Atyánk tanítani akar minket, nem elveszíteni.............. Tarts ki benne, hiszen az Úr tart téged és átsegít rajta. Atyád aki ilyennek teremtett, tisztában van azzal, hogy milyen gyenge vagy és milyen keveset tudsz elviselni. Hogyne bánna gyengéden azokkal, akiket olyan törékenynek teremtett. Ezért ne rémítsen meg a keserves jelen, mert boldog jövő virrad még rá. Az gyógyít meg, aki megfenyített, és jelenlegi haragját, meglátod, az irgalom bősége követi majd".
( November 5,-i elmélkedés.)
Nyolc év telt el azóta. Hogy milyen nagy hála és öröm van bennem, nem tudom leírni, vagy szavakba foglalni. Minden napom kegyelem, ajándék, hála, hála mindenért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése