A tegnapi írást nem fejeztem be mert nem volt időm rá. Isten meggyógyított a félelemtől, a kétségbeeséstől. Amikor megértettem, mit akar ezzel a betegséggel, mintha egy nagy kő vagy egy óriási nagy teher hullott volna le rólam. Sok harcba került. A testi fájdalom jelenleg is megvan, ami már életem része lett, kísérőm, útitársam, ami mindig figyelmeztet arra, hogy itt nincs maradandó országom, hanem oda vágyok Jézushoz, aki engem megváltott.
Az elmúlt napok alatt sokat olvastam, különösen E.Elliot és Kay Artur könyveit, a Lydia magazinokat, néhány kivételével mind megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése