2007. november 16., péntek

Péntek



Ez a kép nagyon régen készült, amikor még a boldog család együtt van, én az apu ölében vagyok, de jó is volt az ölébe ülni, a babát is ő vette nekünk, már nincs meg............na de tovább nem nosztalgiázok,............ mert fojtogat a sírás.
Az imám az, hogy minden testvérem az Úré legyen. Minden gyermeked az én tanítványom lesz- ezzel bátorította az Úr anyut apu halálakor.
Most már nagyon fáradt vagyok.

2 megjegyzés:

Borzási István írta...

Nahát! Ez egy csodálatos kép!
De a levél első feléből nem értettem meg semmit... Milyen nyelven van? (Bocsánat, de sehogy se tudtam kitalálni.)

Kiss Judit írta...

Sajnálom, de nem így akartam irni.Bocsánatot kérek. AZ a rossz, hogy én sem tudom elolvasni.