Nyar.

Bekoszontott a nyar szines hosszu napjaival, rovidebb ejszakaival, hajnali madar csiripelessel. 

A korhazi kezeleseket a ferjem kezdte amit a nalunk tartozkodo kis unokankkal en is kovettem. Ket kulonbozo korhazban voltunk  Varadon,  harom napos eltolodassal szinte azonos idoszakot.

 Jonatan itthon allt helyt harciasan. Az o evzaroja is megvolt ismet szep/legjobb  bizonyitvannyal.

Gyermekeink Samuel es Rebeka is hazajottek Csangofoldrol./bako megye./

Kozben sokat utaztam az elmult honapban, jo egy keveset megpihenni. De nem sokaig, mert var sok feladat.

Egy nagyon szep aldott nyarat kivanok.

Nem gondoltuk volna,

hogy komolyra fordul a ferjem gyengesege.
De amikor szombat este a mento kijott, azonnal elvittek a korhazba.
Mostmar jobban van, kapja a perfuziokat, es lassan az ereje is visszater, bizakodunk, hogy ezt a virust is sikerul legyozni.

Pentek

Egy kicsit enyhult nalunk is az ido, a napokban nagyon meleg volt.

A tegnap az imahazba belettek teve a nyilaszarok es az ajtok, a Krasznaiak segitsegevel.

Tamara olyan sokat beszel mar, csak gyozzunk valaszolni neki, meg megerteni amit mond. Mindennap egy nagyot setalunk.

Satoros evangelizalo estek vannak a roma gyulekezetbe ma estetol.

Emlekezes

roviden.

 Annyi mindent lehetne mondani, irni akkor mikor valami szepre emlekszunk vissza. 

Megteszem hangtalanul. 

Ismetlem, mondom magamnak ujra es ujra.

Hittel leptem/leptunk ez utra.

 Nem terveztunk sokat, csak kegyelmet, Isteni vedelmet,huseget kertunk.

 Ennek remenyeben indultunk kozos utunkra. 

Kaptunk sokat, bosegeset a jobol. A kevesbe jobol is jutott.

Halasak vagyunk a huszonhet egyutt toltott evert.

SDG

Vendegeink voltak

vasarnap.
 Emlekeztunk az elmult evekre is.
Tegnap tobb helyen is voltunk betegeket latogatni, majd a kertunket is rendbe tettuk, remelve, hogy termes is lesz.
Itthon sok apro idoigenyes feledataim vegzem ma.

Szerda.

Csak egy mondatot irok, mert most ennyi eleg.

Isten leelogezte a hitunket! 

Szamomra most ennel tobb nem is kell.

Aprosag?

Mar megint en, -dunnyogtem magamban!

Mas miert nem csinalja?

 Ilyen gondolatok keseritettek a lelkem, amikor munka kozben ujra emlkeztettem magam arra, hogy barmit vegzek, azt orommel tegyem.

Igen, ismetelgettem magamban, es egyre  szabadultam a feszultsegtol, amit masok nemtorodomsege okozott.

 Lecsendesedtem. Ennek igazan tudtam orulni.

Es ekkor valaki csak ugy kuldott egy doboz csokit. Csak ugy.

 Nem ismerem, soha nem lattam az ajandekozot. 

Isten kuldte, azert, mert O nem marad ados. 

Az O szamlajara irom.

Ilyen az, amikor az Isten jutalmaz, fizet!

 Oh, dehogy ilyen! 

Ennel sokkal jobb, ertekesebb jutalmat ad. 

Erdemes Erte tenni mindent orommel. 

Tanulgatom.