Mar megint en, -dunnyogtem magamban!
Mas miert nem csinalja?
Ilyen gondolatok keseritettek a lelkem, amikor munka kozben ujra emlkeztettem magam arra, hogy barmit vegzek, azt orommel tegyem.
Igen, ismetelgettem magamban, es egyre szabadultam a feszultsegtol, amit masok nemtorodomsege okozott.
Lecsendesedtem. Ennek igazan tudtam orulni.
Es ekkor valaki csak ugy kuldott egy doboz csokit. Csak ugy.
Nem ismerem, soha nem lattam az ajandekozot.
Isten kuldte, azert, mert O nem marad ados.
Az O szamlajara irom.
Ilyen az, amikor az Isten jutalmaz, fizet!
Oh, dehogy ilyen!
Ennel sokkal jobb, ertekesebb jutalmat ad.
Erdemes Erte tenni mindent orommel.
Tanulgatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése