Vendegeink voltak

vasarnap.
 Emlekeztunk az elmult evekre is.
Tegnap tobb helyen is voltunk betegeket latogatni, majd a kertunket is rendbe tettuk, remelve, hogy termes is lesz.
Itthon sok apro idoigenyes feledataim vegzem ma.

Szerda.

Csak egy mondatot irok, mert most ennyi eleg.

Isten leelogezte a hitunket! 

Szamomra most ennel tobb nem is kell.

Aprosag?

Mar megint en, -dunnyogtem magamban!

Mas miert nem csinalja?

 Ilyen gondolatok keseritettek a lelkem, amikor munka kozben ujra emlkeztettem magam arra, hogy barmit vegzek, azt orommel tegyem.

Igen, ismetelgettem magamban, es egyre  szabadultam a feszultsegtol, amit masok nemtorodomsege okozott.

 Lecsendesedtem. Ennek igazan tudtam orulni.

Es ekkor valaki csak ugy kuldott egy doboz csokit. Csak ugy.

 Nem ismerem, soha nem lattam az ajandekozot. 

Isten kuldte, azert, mert O nem marad ados. 

Az O szamlajara irom.

Ilyen az, amikor az Isten jutalmaz, fizet!

 Oh, dehogy ilyen! 

Ennel sokkal jobb, ertekesebb jutalmat ad. 

Erdemes Erte tenni mindent orommel. 

Tanulgatom.

Péntek

Sok bejegyezni valo maradt el, nagyon rohannak a napok.
 Talan csak nekem. 

Az elmult idoban volt egy bemerites, egy nagyszeru kirandulas a fiatalokkal, gyerekekkel, felnottekkel. 

A gyulekezeti terem takaritasa, udvaron a viragok elrendezese, anyaknapja es temetes, ma is lesz egy temetes delutan.

Itthon is megprobaltam a kornyezetunket kicsit szebbe es tisztava tenni. 

Kicsi viragoskert, lepcsohaz alapos nagytakaritasa, rendbetevese. 

Tamaraval is tobb idot tolthettem el.

Nem hagynam ki, hogy nagy fiunkkal es a mennyunkkel is egyutt tolthettunk nehany szep napot.  

Elore tekintve esemenyek sorozata elott allunk, es hiszem, hogy Isten segit mindet ormmel megelni.