baratnom kuldott minap egy nagyon szep iget, amit szamomra kert az Urtol.
"Kinek szive rad tamaszkodik, megorzod azt teljes bekeben, mivel Te benned bizik.
Bizzatok az Urban mindorokke, mert az Urban Jehovaban orok koszalunk van."
Lattam mar idoseket, de meg fiatalokat is akik masokra tamaszkodtak, mert szukseguk volt segitsegre. Ez megkonnyitette a jarast, a tartast. Nagyszeru dolog.
Vannak akik mindig masra tamaszkodnak, mas segitsegetol fugg az eletuk, karrierjuk, sikeruk.
De az Urra tamaszkodni, tole fuggni, szamomra olyan lehetoseg, amit nem tudok kifejezni szavakban. Olyan jo igy elni vele, mindig mellette lenni. Van ido, amikor kozelebb huzodok, hogy jol megfogjam, erosen kapaszkodjak bele, tamaszkodjak ra.
Dadogo szavaimmal ha hozza fordulok, nem hallgattat el, engedi, hogy mondjam ki mindazt ami faj, ami nehez. Mindent, mert a kozelebe vagyok. Hogy orizzen, vigyazzon ram.
Istenem, koszonom, hogy tamaszkodhatom rad, hogy kozeledben elhetek, es bizhatom benned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése