"És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind ..." 1 Kor. 12,26
minden konyhában/családban megtörténnek.
A fenti verset jobban megértettem egy sérülésem kapcsán. Szombat reggel nagy sietséggel láttam neki tennivalómnak, hiszen a napi munka mellett az öt napos távollétem is pótolnom kellett. Ezért nagyon gyorsan akartam mindent végezni. Csakhogy, egyik legéletlenebb késsel történt a sérülés, amint a húst szeleteltem. Egyik ujjam jól megvágtam, vagyis lekanyarítottam egy darabot, jó mélyen. Nem erről akarok írni, mert hiszen ez idővel begyógyul, talán a helye marad, hanem arról, hogyan reagált a testem erre a sérülésre. Azonnal a torkomból egy jaj hang jött ki akaratlanul. A szememből könnycseppek gördültek ki, a lábam összecsuklott és az egész testem remegett, együtt érezve a sérült ujjammal. Pedig egyiket sem akartam. Az egész testem együtt érzett a fájdalmammal. Miután elláttam, bekötöztem még fájt minden mozdulatra, de nem tettem félre, hogy gyógyuljon, hanem tovább kellett dolgoznom. Próbáltam megkímélni kissé, de lehetetlen volt. A meggymagvallás nem a legjobb terápia volt egy fájó hüvelyk újnak, meg a takarítás, mosogatás, stb. De a többi taggal együtt dolgozott. Ez egy gyenge hasonlat, hogyan fáj a test bármelyik tagjának szenvedése a többi tagjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése