minden háztartásba megtalálhatóak. Szebbnél szebbek és értékesebbnél értékesebb darabok.
Van olyan, amit talán soha nem használtunk mióta megvettük, annyira féltve vigyázunk rá az értéke és szépsége miatt. Van olyan ami "használatba" van, épp ezért csorba akadt rajta.
Bögréket, csészéket ajándékba is kapuk testvértől, házastárstól, szülőtől, szomszédtól, baráttól emlékként. Nekem is van pár példány, amit féltve őrzök, mert kedves személyektől kaptam.
Sokszor megtörtént már velem, hogy nagyobb takarításkor kiválogattam a megrepedt , csorba vagy letört fülű bögréimet, hogy kihajítom. A kamra polcán való pihenésük után mégiscsak használatba kerültek mérőeszköznek, aprópénznek, virágok gyökereztetésének stb.
Nemrég "csorba bögréket" vásároltam szándékosan és ajándékoztam. Az értékre próbáltam összpontosítani, a használhatóságra. Olyanoknak akik megsebzettek, fájdalmakat hordoznak.
Magam is egy vagyok azok közül.
Hálát adok Istennek, hogy nem tett félre csorbaságom ellenére.
Meglepődtem, amikor egyik bögrét kapott nő lelkesedve mondta, "ajándékozzunk bögréket!"
3 megjegyzés:
Máriássyné Szemere Katinka:
A fületlen bögre
Ma elmosogattam éppen este nyolcra,
Rakosgatom fel a bögréket a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni!
Mert hiszen töretlen használhatóságuk,
És csak szépséghiba ez a kis hibájuk.
Most az jut eszembe: sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületleneknek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert csak ha így térek egykor nyugovóra,
Akkor tesz el úgy az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itten:
A mennyei polcra nagyirgalmú szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
Máriássyné Szemere Katinka:
A fületlen bögre
Ma elmosogattam éppen este nyolcra,
Rakosgatom fel a bögréket a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni!
Mert hiszen töretlen használhatóságuk,
És csak szépséghiba ez a kis hibájuk.
Most az jut eszembe: sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületleneknek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert csak ha így térek egykor nyugovóra,
Akkor tesz el úgy az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itten:
A mennyei polcra nagyirgalmú szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
Nagyon szépen köszönöm. Annyira igaz.
Megjegyzés küldése