Egy ige

magamnak az adventben.

Múlt héten olvastam: "...aki benne hisz, az nem fut." Ézs 28,16.

Régi kedves igém, most megint friss táplálék.

Vizsgáltam a hitem, mennyire hiszek. Mindent elhiszek Istennek? Akkor is, ha késni látszik az ígérete? Persze, Ő nem késik, hanem idejében beteljesíti azokat, csak én gondolom, hogy mintha késne. Mennyire akarom siettetni amiket ígért a múltban és a jelenben? Ki tudom várni, hogy Ő rendelkezzen és rendezkedjen? Nem vagyok kicsit türelmetlen? A sok kérdés felvetése nyomán, Isten halk szava megnyugtatott, csak bízz bennem, tedd amivel megbíztalak, mindent idejében fogok tenni, nem lennék Isten, ha nem váltanám be amiket neked mondtam. Benne megnyugodni jó, kivárni és nem futni a nehézségek elől, sem a magam igaza után, hanem hinni Benne.

Olyan jó, hogy Isten Igéje olvasható, mindenre megtanít, mit és hogyan tegyek.
Szeretnék az irányítása alatt élni.