Karácsony

Nálunk még tart az ünnep. Hangzott sok szép ének, ige. 

Ma reggel ismét ezt a kedves igét olvastuk férjemmel, az utóbbi időben többedjére.

Köszönöm Istenem.

"Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad."

Ésa. 54,10

Karácsony

"És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában."

Nagyon boldog, áldott ünnepet kívánok!

Sokat foglalkoztat

a karácsonyi előkészület fogalma. 

Mennyit és hogyan dolgozzuk le magunkat a takarítással és a különleges ételek elkészítésével? 

Pedig máskor is takarítunk, meg főzünk és boldogok vagyunk akkor is ha egyszerűbb vagy épp egytál/egyfogás az ételünk. 

Mennyi időt töltünk a lelkünk nagytakarításával? Mennyire fontos a szív a lélek tisztogatása.

Mit ér a sok külső szépség, hangulat, ragyogás, ha bent a szívben ott a sok kidobálni való szemét, aminek a neve: bűn.

 Egy nagyon kedves cikket olvastam erről, ami itt megtalálható.

Advent

várakozás. Annyi mindenre vágyunk, vágyhatunk, van ami megadatik, van ami nem. Aztán a vágy is eltűnik, a mindennapok rohanásába beleolvad, semmivé lesz. Legyen is, ami nem olyan fontos. Fújja a szél, röpítse messze , a feledékenységbe. De egy vágy, az Isten utáni erősödjön egyre jobban bennem, most ez adventben is.
Tegnap több eseményünk is volt, pörgős vasárnap. Délelőtt hálanap volt a cigány gyülekezetbe. A régi épületből az újba költöztünk, nincs még kész, lesz még munka. Hála érte.
Délben a testvéreim, a nagyobb családdal rövidke időt lehetünk együtt egy ebéd erejéig, majd a jótékonysági koncerten is részt vettünk a kultúrotthonba. Csak megjegyzem, hogy ez a negyedik nekünk itt, de ez volt a legszínvonalasabb, tartalmasabb.

Valahogy úgy

képzeltem, hogy lesz elég időm még a előkészületekre karácsonyig. Sok mindent sikerült is elvégeznem előre, de dolgokkal lemaradtam. Nem fontosak, csak magamnak betervezett teendők. 

Most már inkább a munkámra összpontosítok, mert a karácsonyt sokan édesen szeretik, én meg ebben segítek.  

Egy ige azért az elfoglaltságomba újra megerősít "..a béke és bizalom erőt adna nektek." Ézs. 30,15.

Az Isten békessége, ami minden értelmet fölülír, tudja csak a szívünket megőrizni, tudunk  megnyugodni.

Hányszor lett a bizalmatlanság csapda kapcsolatokban, családokban, közösségekben? Ma szeretnék bizalommal fordulni Isten felé, megbízni benne(és megbízni másokban is). 

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Fény lesz még a sötétségből is

"...világos lesz még este is" (Zak 14,7).

Ez meglepetés lenne, hiszen minden jel arra mutat, hogy este besötétedik. Isten cselekedete olykor azonban annyira meghaladja minden reménységünket és úgy megszégyeníti félelmeinket, hogy ámulva kell dicsérnünk mérhetetlen kegyelmét. Nem, nem úgy lesznek a dolgok, ahogyan szívünk jövendöli: az est homályából nem éjféli sötétség lesz, hanem hirtelen előtörő napvilág. Ezért soha ne essünk kétségbe. A legnehezebb időkben is bízzunk az Úrban, aki a halál árnyékának sötétségét is napvilággá változtathatja. Mikor egyre elviselhetetlenebbé vált a téglavetés munkája, akkor jelent meg Mózes; amikor a legnagyobb a nyomorúságunk, akkor vagyunk a legközelebb a szabaduláshoz.

Erősítse hát ez az ígéret türelmünket, mert csak akkor törhet elő a teljes fény, amikor saját vágyaink és elvárásaink már teljesen szertefoszlottak. A hitetlenek napja lemegy világosban is, az igazak számára azonban felkél a nap, mégha éjszaka is van már. Ezért várjuk türelemmel a mennyei fényt, amely talán késlekedik, de amikor felragyog, megérezzük, hogy érdemes volt rá várnunk.

Jöjj én lelkem, fogadd el ezt az ígéretet, és énekeljed annak dicséretét, aki életedben és halálodban megáld téged, sokkal gazdagabban, mint ahogyan azt mi, emberek valaha is elképzelhetjük.

Egy hete már annak,

hogy ezeket a mézeseket készítettük a nőkkel. 

Tanulgattuk a díszítés fortélyait.

 közös munka

 csomagolva a jótékonysági vásárra.

Nagyon szép alkalom volt, boldog vagyok.

Egy nagyon

rövid időre találkoztam a tegnap rokonokkal, kedves ismerősökkel és jó barátokkal. 

Az adventi várakozásban, amit nem csak most ünneplünk, figyelem az Ő hangját, szavát. 

Holnap ünnepi/adventi gyermeknap lesz a gyülekezetünkben. 

Hálás vagyok a tanítókért, akik odaadással, hűséggel szolgálnak a gyerekek felé.

Gyors léptekkel

megyünk az ünnep felé, vagy fordítva?
Hétfő este nagyon sok szép mézes készült a nőkkel, kikapcsolódva a mindennapi rohanásból néhány órára, önfeledten csak a munkára figyeltünk, annyira örülök neki. Az este a fiatalok is sok szépet alkottak makaróniból, papírból stb. Az egész munkában nekem a közösségformálás sokat jelent.
Jó volt veletek együtt kedveseim!

most csak ennyire futotta

Egy ige

magamnak az adventben.

Múlt héten olvastam: "...aki benne hisz, az nem fut." Ézs 28,16.

Régi kedves igém, most megint friss táplálék.

Vizsgáltam a hitem, mennyire hiszek. Mindent elhiszek Istennek? Akkor is, ha késni látszik az ígérete? Persze, Ő nem késik, hanem idejében beteljesíti azokat, csak én gondolom, hogy mintha késne. Mennyire akarom siettetni amiket ígért a múltban és a jelenben? Ki tudom várni, hogy Ő rendelkezzen és rendezkedjen? Nem vagyok kicsit türelmetlen? A sok kérdés felvetése nyomán, Isten halk szava megnyugtatott, csak bízz bennem, tedd amivel megbíztalak, mindent idejében fogok tenni, nem lennék Isten, ha nem váltanám be amiket neked mondtam. Benne megnyugodni jó, kivárni és nem futni a nehézségek elől, sem a magam igaza után, hanem hinni Benne.

Olyan jó, hogy Isten Igéje olvasható, mindenre megtanít, mit és hogyan tegyek.
Szeretnék az irányítása alatt élni.