Virágokról

Az egyik ismerős családban akadt olyan személy , aki nem szerette a virágokat. Meg is tett mindent annak érdekében, hogy elszáradjanak, tönkremenjenek. Mikor mit tett az öntözővízbe, vagy éppen túl öntözte amikor rá került a sor a feladat elvégzésére. Az is megtörtént, hogy egy egy cserép virágot olyan helyre tett, ahol nem kapott fényt, vizet, hogy minél hamarabb elpusztuljon a sötétbe.

Akik ismernek tudják, hogy nagyon szeretem a virágokat. Viszont az elmúlt időben nem tudtam úgy gondozni őket, ahogy kellett volna, egyrészt mert keveset vagyok itthon, másrészt mert nem kaptak rendszeresen vizet, tápot, törődést. Ez meg látszik minden virágomon. Van olyan ami teljesen tönkrement, vagy pusztulófélben van, egyik másik túlélte valahogy nehezen virágtalanságomat.

Mi emberek is hasonlóak vagyunk a virágokhoz, ha törődnek velünk, különösen a nehéz időkben, túléljük, sőt átéljük a legnehezebb helyzeteket. Nem kell sok, csupán néhány csepp életvíz, tápot nyújtó testvéri kézfogás. Ha nem, akkor virágaimhoz hasonlóan járhatunk, vagy ahogy a fenti történetben levő virág egymagába a sötétbe helyezve a pusztulását várva, hogy üres edényét kidobják.