2013. október 10., csütörtök

Annyi mindent

nem értek, és akkor egy hang megszólal bennem: most elég neked az én kegyelmem.
Ez megvigasztal, továbbsegít.
Volt aki hazajött és van aki elment egy időre, ment gyógyulni. Ma szeretnék bemenni hozzá a kórházba, hogy mellette legyek. Erősíteni nem sokat tudok, hisz én is gyenge vagyok, de ha megfoghatom kezét, nekem és neki is sokat jelent.
Egy áldott békés napot.

2 megjegyzés:

Borzási Márta írta...

Kívánunk mihamarabbi gyógyulást Férjednek! Imádkozunk továbbra is!

Kiss Judit írta...

Köszönjük.