2012. szeptember 13., csütörtök

Ki nem szeret

levelet kapni?
És levelet írni?
Levelet kapni gyermekkoromba nagyon szerettem. Tudta ezt a postás bácsi is, általában nekem adta, ha levél érkezett Hiriék. Ez volt a módja akkor a kapcsolattartásnak. Hogy gyűjtöttem az aprópénzt, csakhogy egy-egy  bélyeget vehessek. Postafordultával tudomást is szereztem kedves címzetteim  életéről, örömeiről, tanulmányairól, stb. Szoktam mostanában is leveleket kapni, inkább már az email  formában, mikor ismerve a feladót, mikor nem, akár a  névtelenség mögé bújva ír, bátorít, vagy épp az ellenkezőjének hangot adva. Nincs már kézírás, görbe vonal, dőlt betű, hiba, irkafirka, esetleg zsírpecsét, mert minden olyan tökéletesnek látszik. Nincs tinta illata sem a levélnek, csak egy gombnyomásra működik minden.
Ma is kaptam egy gyönyörű levelet, sorait olvasva bátorítást kaptam.  Még teljesen nem ismerem a feladót, de sokat tudok róla, mert az övé vagyok, megváltott. Ő annyira jól ismer, hogy nem kell előtte magyarázkodnom, csak őszinte tudok lenni vele. Kitárja a karjait, s ha hibát követek is el, úgy javít ki, hogy nem fáj, mert nagyon szeret.

Nincsenek megjegyzések: