Nehany

emlekezetes datum van, amit kitorolhetetlenul jegyeztem/orzok a szivembe.
Ilyenek a szuletesnapi datumok, hazassagi datum, kulonbozo szuk es tagabb csaladi esemenyek amelyek oromteliek es szomorubbak.
Vannak olyanok is amelyek a koltozeseinkhez kotodnek.
1988 majus17, 1990 aprilis28, 2002 augusztus 1, 2010 junius 23.
Mindig az volt a nehez, amikor a koltozteto auto, kamion megallt a haz elott. Meg amikor bezartuk magunk utan utoljara az ajtot. Istennek aztan gondja van a tovabblepesre, ismet ad ujabb oromoket, mikor nehezebb, mikor konnyebb utakon vezet, hogy ezeket eszrevegyuk.
Ma egy eve, hogy Krasznara koltoztunk. Egy ev alatt sok jot kaptuk az Urtol az uj gyulekezeten keresztul is, az ismeretlen helyen. Sok kedves tekintet, mosoly, szeretet kimutatasa kulonbozo modon. Otthon vagyok immar az enyeim kozott. Hol is lennek mashol?
Tudom, hogy Isten nem teved, nem ejt hibat.
Tudom, hogy az ertekes dolog/ok fajdalom aran szuletik, csiszolodik.
Nalam sem volt ez maskent.
De olyan erteket kaptam ez altal Istentol, amire maskent nem tettem volna szert soha.

A napjaink

tele vannak esemenyekkel. Eszter is itthon(otthon) van, Samu tanul javaban, Jonatannak is megvolt az evzaro unnepseg. Halasak vagyunk gyermekeink eredmenyeiert. Keszulunk a nyari taborba a gyerekekkel. A tegnap egy hosszabb beszelgetesunk volt a tanitokkal, telefonon csatlakoztam a majd masfeloras beszelgeteshez. Mindezekhez fentrol kerjuk a segitseget.

Annyira

jo volt kicsit kint lenni Gizikevel es Gabikaval a termeszetben ma.
Pihentunk, beszelgettunk, teanak valo kakukk fuvet szedtunk.
Csodaltuk a zold erdo, a fu, fak, bokrok szepseget.

Csend.

Neha szuksegem van a csendre, gondolom mas is igy van ezzel.
Olvasgattam a legfrissebb Lydia magazint, ahol ennek a temanak kulon oldal van szanva, hogy hogyan toltodjunk fel.
Miert van szuksegunk magunkba lenni neha?
Egy par idezet a Lydia magazinbol.
"Ha az ember visszavonul egy kis idore, sokkal erosebb lesz es tobbet tud adni onmagabol masoknak, mikor ujra egyutt lesz veluk."
"... az egyedul toltott ido azert elvez elsobbseget, hogy onmagat es Istent is jobban megismerje."
'...ahogy elmelyult, csendes pillanatok elmelyitettek Isten igejenek megismereseben, lelki identitasa is megerett. Egyre erosebb lett."
Erdemes vegigolvasni, nemcsak ezt az irast, hanem mind.

Vége

az ünnepnek. Ma csak délután volt istentisztelet. Mindhárom nap volt vendégünk a gyülekezetben, és itthon is. Magunk vagyunk most már a család, holnaptól apadunk itthonról.

Kellemesek az esték, közel hozzánk a patak partján annyira szépen énekelnek a madarak egész reggelig. Olykor azt hiszem felváltják egymást. Hogy miért? - ilyen módon biztosít élő zenét nekünk a Teremtő? A valóság az, hogy mi szívesen hallgatjuk.

Kedd

Néhány igevers ami nekem sokat jelentett az ünnep alatt.

"Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből."

"... halljuk a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait."

"Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja Seregeknek Ura."

Sok szép

hasznos gondolat hangzott már el az ünnepen.

Ami mégis engem megragadott, egy szó, aminek óriási hordereje van: egyakarat.

Hűvös lett

az idő, esett és szemerkél az eső. Mire hazajöttem sok minden megváltozott az udvaron, ma segítettem a homokot beseperni a járó lapok közzé. Ezt a munkát Sámuel végzi, így vele együtt végeztük, kihasználva az időt a beszélgetésre is. 

Szerda

Nehany predikaciot hallgattam ma este, meg a tegnap este is.
Hamarosan egyutt lesz a csaladunk teljes egeszeben , egy rovid ideig csupan.

Jutott

ma is az Isten kegyelmebol, nekem is.
Mar reggel koran kaptam sms-ben utravalot.
"Jo az Ur, erosseg a szorongatas idejen, es O ismeri a benne bizokat."Nah. 1,7.

Lakat

a szadon-, mondtuk annak idejen gyerekkorukban egymasnak, ha valamit titkokban szerettunk volna orizni, vagy eppen nem szerettuk volna, hogy mas is megtudja amit mi tudtunk.
Ma reggel kerhettuk Istent, hogy O tegyen zart/lakatot a szankra. "Tegy Uram zart az en szamra..."

Kulonleges

napok, unnepnapok is vannak az eletunkben. Nekem is adott Isten nehany ilyen napot. A mai is ilyen volt, csendben unnepeltem, a szivemben. Halat adtam az elmult harom evert, a lehetosegert, hogy tehettem azt, amit reg szerettem volna. Amugy a ma reggeli figyelmeztetes nekem is szolt:"egy a szukseges dolog", amit tenni is szeretnek. Erore fentrol van szuksegem.

Alagutakon

at, magasan tornyosulo sziklaorom mellett, zold reteken, rendezett falvakon keresztul rohan a vonat, magaval ragadva az akac es bodza illatat. Apro dolgok szeppe teszik napjainkat.