a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. " (Lukács 7,12)
A ma reggeli igénél hosszasan elbeszélgettünk az özvegyasszony egyetlen fia halála miatti fájdalmán, bánatán. Egyetlen reménye lehetett a fia. A család kapcsán beszélgettünk. Több özvegyasszony életét figyelemmel kísértem. Egészen közelről is volt lehetőségem ezt látni hosszú éveken át. Nem könnyű élet az özvegy élete.
Hálát adtunk a következőkért:
- hogy nem vagyunk özvegyek, sem a férjem, sem én
- a fiaink azért adtak hálát, hogy nem egykék
- hogy nem kellett temetőbe kísérjük egy gyermekünket sem
- hogy gyermekeink közül vannak akik már feltámadtak az új életre
- hogy mi is átélhettük az özvegy örömét
- akik egyedül, özvegyen nevelik gyermekeiket
- akiknek beteg a gyermekük
- akiknek még nem támadt fel a gyermekük
- minden szülő részesüljön a gyermeke megtérésének az örömében
- Jézus közeledését vegyék figyelembe felnőttek, gyermekek
Egy özvegyasszony a halálos ágyán kérte a már nagykorú fiát, hogy "fiam térj meg". Én is imádkozom érte.
És azért is, hogy a holnapi napot áldja meg az Úr.
2 megjegyzés:
Amen!
AMMEN
Megjegyzés küldése