Egy kis történet jut

eszembe, amit régen olvastam. Egy szegény kisfiú egyedül élt nagy szegénységben, elhagyatottan. Minden nap déli tizenkettőkor bement a templomba és annyit mondott, hogy: itt vagyok Istenem. Majd évekkel később kórházba került, "Valaki" minden nap bátorította, hogy itt vagyok fiam.

Számíthatunk segítségére. "... de aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül."