2010. október 1., péntek

Péntek

Visszament E. Mvásárhelyre tegnap. Ilyenkor olyan üres a ház, mindenki kicsit lehangolt, de elhatároztuk, hogy nem engedünk az ilyen kísértéseknek. Inkább örülünk, hogy egészséges, tanulhat, meg aztán beszélhetünk minden nap, többször is ha kell.  

Z. nagyon megfázott, szedi a gyógyszert, most már javulást látok nála.

S. boldog, mert kerestek neki bőgő tanárt, aki foglalkozik vele, tanítja. Két hete mondták, hogy áttették kántó főszakra, mivel nincs tanár. Igaz egy másik iskolába kell menjen órákra, gyakorlatra, de folytathatja. Így mindkettő marad: kántó és nagybőgő.

Szerdán a fiatal nők alkalmán voltam, a téma: kötelesség vagy szívesség. Építő alkalmak számomra (is).  

Ma készülök a holnapi roma alkalomra, a vasárnapi gyerek órára és a hétfő női körre.

4 megjegyzés:

iri írta...

Aldott alkalmakat!

Névtelen írta...

Olyan jót kacagtam a bőgő tanáron,
remélem S.-nak nem bőg.Itt,ha sír a gyermek azt modják;síró-bőgő....ha a felnőtt kiabál;bőgő,ordító, stb.JÓ
tanulást a gyerekeknek.
(na ne bőgj,amiért E.elment,ez es székelyes kifejezés.)csak barátok közt.Az Úr áldjon és erősítsen.

Kiss Judit írta...

köszönjük Iri.

ez es egy széköly humor, kedves névtelen, hát én es nevettem a megjegyzéseden, de hogy pontosan ki vagy, azt nem tudom.
A nagybőgő hangszerről és tanárról van itt ám szó, nem afféle sírás-rívás,ordibálásról ..!! remélem érthető vagyok.

Gogyan Eva írta...

HUJ DE SOK A TENIVALOD,ISTEN ADJON EROT MINDENHEZ ES ALDASA KISERJE ELETEDET.HETFON MIND TUDOD NEKUNK IS NOI KOR ,NAGYON VAROM.DE HIANYZOL NEKUNK.